Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Ez a trükk pedig az, hogy a Supergirl úgy lett szuperhősös sorozat, hogy nem is szuperhősös sorozat. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem a Green Lantern-pólós, Batman-övcsatos, Iron Man-fülhallgatós réteget próbálja kiszolgálni .
„Nem mondom, hogy óriási szükség volt arra, hogy legyen egy önálló, saját lábán is megélő női szuperhősre a tévében, a CBS mégis bevállalta, hogy valahol megpróbálja elhelyezni a térképen Kara Zor-Elt, amire látszólag két verziójuk volt: vagy követik az eddigi megoldásokat, megpróbálják egy közegben elhelyezni Karát, ami persze az ismétlés miatt óriási bukás is lehet, vagy megpróbálják alulról felépíteni, amiben szintén benne van a bukás. Szerencsére a jobb utat választották, egy kis trükkel.
Ez a trükk pedig az, hogy a Supergirl úgy lett szuperhősös sorozat, hogy nem is szuperhősös sorozat. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem a Green Lanter-pólós, Batman-övcsatos, Iron Man-fülhallgatós réteget próbálja kiszolgálni rengeteg, rengeteg kiszólással és easter eggel, hanem rakott az egész köré – amúgy tipikusan CBS-esen – egy olyan keretet, ami miatt mondjuk anyám sem kapcsolna el öt másodperc után, ez pedig a Kara munkahelyét jelentő Az ördög Pradát visel környezet, ami bármennyire laza keret, mentőhálónak ott van, igaz, félek, hogy ettől kicsit az egész világa közelebb is lesz a Lois és Clarkéhoz, mint az Arrow-éhoz.”