Kabaré: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Ebben a helyzetben csak két választási lehetőség van: a behódolás vagy az ellenállás. Az ellenállás azt jelenti, hogy megvédjük határainkat, hazánkat és Európát, vállaljuk és védjük keresztény, magyar és európai identitásunkat.
„A szemünk láttára szinte hetek alatt pukkant ki az európai és ezen belül a német baloldal utópista lufija: míg a multikulti, bevándorláspárti szocialista, liberális, zöld, marxista és anarchista baloldal évek óta azt hajtogatja, hogy Európa gazdasági és demográfiai problémáit az ázsiai és afrikai (zömmel fiatal férfi) bevándorlók tömegeinek behívásával/befogadásával, átképzésével és integrálásával lehet megoldani, ezen a nyáron kiderült, hogy Európa legfejlettebb és (Oroszországot nem számítva) legnépesebb országa sem bír ekkora migránstömeget befogadni, normálisan ellátni, nemhogy integrálni. Például a Német Szövetségi Munkaügyi Ügynökség igazgatósági tagja e héten elmondta, hogy a Németországba érkező menedékkérők nyolcvan százaléka nem rendelkezik a német előírásoknak mindenben megfelelő képzettséggel, vagyis azonnal honosítható végzettséggel. Eddigi tapasztalataik szerint a menekültek csupán nyolc százaléka jut munkához a státus megszerzése utáni első évben, a többiek mind munkanélküli-ellátásra szorulnak. Ha a munkaerő-piaci integráció ennyire lassú, milyen lehet a szociokulturális, társadalmi beilleszkedés? Ha a keletnémetek teljes integrációja negyedszázad alatt sem sikerült, akkor hogyan sikerülhet ez a zömmel muszlim bevándorlók esetében? Egy nemzetközi kutatás szerint a közel- és közép-keleti iszlám országokból érkezők többsége Európában is az iszlám jogrendet, a saríát tartja kötelezőnek, ráadásul nemcsak önmagára, hanem a befogadó, nem muszlim környezetére nézve is. Vagyis a muszlim bevándorlók a törvényeiket, kultúrájukat, szokásaikat, életformájukat is magukkal hozzák Európába, és nem integrálódni akarnak, hanem integrálni az őket befogadó európai – formálisan még keresztény – társadalmakat.
Arról van szó, hogy Európa iszlamizációja folyik, bár nem a kora középkori arab, és nem a középkori oszmán török katonai agresszió formájában, hanem a békés bevándorlás leple alatt, cinikus módon pajzsként és fegyverként használva kisgyermekek és fiatalkorúak ezreit, sőt már tíz-ezreit. Az elöregedő, gyermekekben szegény, anyagiakban gazdag, szentimentális és ostoba, egészséges életösztönüket elvesztő európai jóléti társadalmak pedig nem veszik észre, hogy a kísérő nélkül útnak indított és idehozott ázsiai gyerekek trójai falóként előkészítik az utat a muszlim invázió számára. Ebben a helyzetben csak két választási lehetőség van: a behódolás vagy az ellenállás. Az ellenállás azt jelenti, hogy megvédjük határainkat, hazánkat és Európát, vállaljuk és védjük keresztény, magyar és európai identitásunkat, ahogy őseink őrizték és továbbadták a következő generációknak. Hogy nem akarjuk megtagadni gyökereinket, hagyományainkat, nem kívánjuk radikálisan megváltoztatni társadalmunk, hazánk sem etnikai, sem kulturális arculatát, sem évszázadok során kialakult életformáját.”