Talpra állni az iszonyat után – ott voltam Devecseren öt évvel ezelőtt

2015. október 05. 22:11

Akkor úgy mentünk haza, hogy ennek a tájnak, a benne élő közösségnek vége. Ám a félelem nem igazolódott. Azt hiszem, inkább ezt kellene hangsúlyozni, nem a katasztrófa fotóit újra és újra bemutatni.

2015. október 05. 22:11
Borbás Barna
Válasz.hu

A mi »érdemünk« egy család kertjének többé-kevésbé sikeres iszapmentesítése volt.(A nagy egészhez képest alig valami.) A tulajdonos végig ott dolgozott velünk. Egészen keményen lapátolt, ahhoz képest, hogy a katasztrófában mindene odalett. Erről a napról hevenyészett videóriportotis készítettünk a Heti Válasz.hu-nak.

Amiért ezt most leírom, csak részben az az öt évvel ezelőtti nap. Ma már úgy látom, fontosabb az, ami utána következett.

Mert akkor úgy mentünk haza, hogy ennek a tájnak, a benne élő közösségnek vége. Így ugyanis nem lehet élni, a félelmetes vörös anyag kitakaríthatatlan. Jogosan vagy sem, de ezt éreztük a kilátástalan lapátolás közben.

Ám a félelem nem igazolódott. Azt hiszem, inkább ezt kellene hangsúlyozni, nem a katasztrófa fotóit újra és újra bemutatni. Százszámra érkeztek az önkéntesek, megfeszített erővel dolgoztak katonák, rendőrök, a katasztrófavédelem munkatársai, szinte mindenki adományokat gyűjtött – és sikerült. Amikor egy évvel később Devecseren jártam, élhető helyet láttam, nem egy katasztrófa maradékát. »A sajnálat és lesajnálat helyett az együttérzés és a megbecsülés hangján beszéljünk a térségben élő emberekről« – mondta a nekünk adott interjúban a történtek társadalmi hatásait kutató Bartal Anna Mária.

»Ti honnan jöttetek? Mi Kecskemétről« – emlékszem a párbeszédtöredékre a devecseri plébániánál felállított ebédlőből. Tök jó, Kecskemétről is jöttek önkéntesek. A vöröslő képek helyett valami ilyesminek kellene megmaradnia a kollektív tudatban. Hogy egymást segítő emberek vagyunk, és ha bárkit nagy baj ér, számíthat a másikra.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2015. október 06. 06:31
A világon még így nem kártalanítottak - a hihetetlenül keserves gazdasági helyzet ellenére - egyetlen katasztrófa sújtotta területet sem.
Agnieszka
2015. október 05. 22:30
Még emlékszem, én csak amit a TV-ben láttam, arra és a megrendülésre. Fantasztikus volt, amit az ország akkor, a mentésben produkált. Isten nyugosztalja az áldozatokat, s adjon vigaszt az itt maradtaknak. A magam részéről az igazságot szolgáltatás lassúságán nem csodálkozom, egy nem megfelelően működő ország ülhetne a vádlottak padján leginkább. Se szeri se száma azoknak, akik tették a dolgukat, úgy, ahogy az itt szokásos, s tragédia lett a vége. A nagy esők nem annyira rendkívüliek. Alaposság, ellenőrzés, felelősség tudat, veszély érzet, a megfelelő munkához megfelelő idő s fizetés megadása, h. nyugodtan lehessen a munkára koncentrálni, sok minden hiányzott s csak remélhetjük, h. ezen a területen, ami oly veszélyesnek bizonyult, már nem.
3M..
2015. október 05. 22:23
Tíz magyar halála, a Fidesznek nem számít. Felelős azóta sincs, mert elsikálták. Ha az emberek szenvednek, az a Fidesznek ünnep, tort ültek akkor, és azóta. Hol a felelős? Szebb Jövőt!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!