Orbán uralkodásának évezredes alapelvei és a magyar radikálisok tévedése

„Nemcsak a polgárosulás nem ment végbe Magyarországon, amely önálló erőre ébreszthette volna a társadalom nagyobb részét, hanem – szemben a hiedelmekkel – a politikai nemzetté válás sem. Így viszonylag egyszerű az etnikai és nyelvi értelemben létező, politikailag máig össze nem állt, (hamis) jelszavakban élő nemzetet az állam alá rendelni. Polgárosulás és nemzetté válás (a Reformkor programja) egyetlen közös, máig befejezetlen projekt. Ennek folyománya, hogy nincs késztetésünk a premodern politika meghaladására, ezért hat ránk természetesként a politikai realizmus és a modernség-ellenesség, ezért van keletje a vezérnek a vezetővel, és főleg a hatalommegosztás intézményrendszerével szemben, és ezért hallatlanul önsorsrontó a politikai kultúránk.

A magyar modernséget százötven éve nem sikerül vonzó vízióvá emelni, ami mélységes politikai kétbalkezességre utal. Hogy ezt baloldali erőktől várjuk, az meg a máig ható marxizmus fénytörése, amely nemcsak az osztályharcot, hanem az elmaradt modernizációt is hagyományosan polgárellenesen és a proletár sérelmi politika terminusaiban gondolja el, úgy is, mint egyenlősítés, antikapitalizmus és tulajdonellenesség, állami programok, szükséglet-morál, belvárosi humanizmus – ami maradt Sztálin és Bad Godesberg után. A progresszív »baloldalnak« ehelyett meg kell tanulnia visszakövetelnie a polgárságot.”