„A prágai bársonyos forradalom 1989 őszén örömujjongások közepette takarította el a keleti blokk egyik legostobább kommunista rendszerét, és tömegmozgalom vetett véget a bukaresti, valamint a szófiai kommunista vezetés uralmának is. Ezzel szemben a magyar átmenet mögött nem állt milliós taglétszámú szakszervezet vagy százezres tüntetések sorozata. Budapesten nem volt forradalom, se bársonyos, se másmilyen, a legnépszerűbb politikusok 1989-ben és még nagyon sokáig az egykori reformkommunisták maradtak. Párizsban, Rómában és még Berlinben is népünnepély fogadta a választások eredményét, de Budapest néma maradt az első szabad választások idején.
Sokan leírták már, így lassan közhelyszámba megy: a magyar átmenet legfőbb mozgatóereje nem a szabadság iránti vágy volt, hanem az az elképzelés, hogy hamar, nagyon hamar úgy élhetünk, ahogy Ausztriában vagy Németországban élnek, és mindezért alig kell tennünk valamit. S mivel honfitársaink mindennek a megoldását a kormánytól várták, a feltoluló problémákat könnyű volt a »tanárok kormányának« nyakába varrni. A hivatalba lépő új kormány eleinte értetlenséggel, majd egyre növekvő ellenszenvvel találkozott. A kormányfő olyan volt, mint aki a történelemkönyvekből lépett elő egy, a történelmi folytonosságát elveszített társadalomban; bonyolult és addig sose hallott dolgokról bonyolult módon beszélt. Könnyű volt rásütni, hogy nem a jövővel, hanem a múlttal foglalkozik. A miniszterekre hamar ráfogták, hogy semmihez sem értenek – hiszen a szürkeállomány mind az ellenzékben ült –, míg a parlamentben véget nem érő viták folytak olyan kérdésekről, amelyeket az emberek nem értettek, s főleg az általuk egyedül fontosnak tartott jóléti kérdésekkel láthatóan semmilyen kapcsolatban sem voltak. Így tömegmegmozdulásra sem a kommunisták, hanem az első szabadon választott kormány ellen került sor, 1990 október utolsó napjaiban: ez volt a »taxisblokád«.
Az eseményeket kiváltó közvetlen előzmény a közelgő üzemanyag-áremelés kormányzati tagadása, majd az áremelés kormányzati bejelentése volt. A mai üzemanyagárak mellett felfoghatatlannak tűnik az indulat, amit az akkori áremelés váltott ki. Ezen a hétvégén 350 Ft egy liter 95-ös ólmozatlan benzin, és az üzemanyagok ára folyamatosan változik, az utóbbi időben leginkább csak felfelé. Akkor 65 százalékkal, 36-ról 61 forintra emelkedett az ólommentes ára.