„...júniusban a Salzburg fölötti ötcsillagos Hotel Kobenzlben még nagy szenzációként kezdték fogadni a Flüchtlingeket, vagyis a menekülteket. Ott, ahol 1953-tól a világ legnagyobb személyiségei szálltak meg! Nixon elnök, José Carreras, Schwarchenegger tányérjából afgán menekültek ettek, és szelfizgettek, amint Kissinger székében, Margareth Thatcher ágyában ülnek-feszenek! Szép?
Az osztrák sajtó nagyobb része ajnározta a helyzetet: ez ám az emberség, ez ám az osztrák vendégszeretet! A salzburgiak meg hüledeztek. Eközben Juszufék küldözgették haza fotókkal igazolt tündérmeséjüket: »Gyertek minél gyorsabban, ezek a barmok Nixon és Thatcher ágyában altatnak!«
És jé!
Most meg elegük van belőlük. Mert nem jut mindenkinek ötcsillagos hely. És, hogy milyen kosz volt Röszkénél? Jé? Még nagyobb van Nickelsdorfban és Münchenben. És hogy kezdődnek a tüntetések, mert mindenki Thatcher és Kissinger ágyában akar aludni? Igen! Ja, és hogy már Németország sem elég jó, mert nincs elnöki lakosztály?
És, hogy előkerül az Iszlám Állam zászlaja? Igen! És Görögországban teljes konténer fegyverszállítmányt fogtak el? Igen!
És hány táskát ellenőriztek a nagy európai szavannán át gyalogló, át buszozó, át vonatozó migránsoknál?
Tudják hányat?
Egyet sem!”
(A teljes cikket a Demokrata aktuális számában olvashatják.)