„Terjedelmes cikkben elemzi a Heti Válasz annak a személynek a cselekményét, akinek a nevét én egy pud aranyért sem írnám le. (Amennyiért az egyszeri szovjet filmbéli párttitkár sem adott bélyeget az elhajló elvtárs tagkönyvébe…) A személy – akit, ha embernek lehet nevezni, legföljebb a genomjának köszönheti – felrúgott (vagy nem) egy menekülő apát a gyermekével. A jelenet bejárta a világsajtót, öregbítendő a már úgyis öregecskedő Orbán Viktor rezsimjének hírnevét. (…)
Én végignéztem az összes felvételt, és azt kell mondanom, hogy itten jogi esetről van szó. A nevében ember (röviden: némber) akkorát rúg a menekülő felé, amilyenre az egész Puskás Akadémia sem lesz képes soha. Mármost gáncsolt-e a »nemzetibe« belegárgyult csatorna szakmunkása? Erről a büntetőjog-elmélet tudna mesélni. Létezik ugyanis olyan jogi fogalom, hogy »alkalmatlan tárgyon elkövetett emberölés kísérlete«. Ez nem jelent mást, mint, hogy – például – valaki halott emberbe szúrja a kést. Az alkalmatlan tárgy a halott.
Tessék mondani, semmíti a névtelen senki tettét, hogy nem sikerült a kirúgás?”