Kellemesebb Hannoverben menekültnek lenni

„- Sarrazin úr, mi megy végig az Ön fejében, amikor a menekültekről készült európai felvételeket látja?

- Nem látom ezeket a képeket, mert elvből nem nézek híradót. Egy veszélyben lévő emberről készült felvétel mindig borzalmas, legyen az Kambodzsában vagy egy déli szigeten. Próbálom kizárni, hogy véletlenszerű médiatartalmak befolyásolni tudjanak.

- Az a különbség egy Kambodzsában és egy Budapesten, Bécsben vagy Münchenben veszélyben lévő ember között, hogy utóbbiak közelebb vannak hozzánk, így tehetünk értük valamit. Következik ebből egy másfajta felelősség?

- Azok az emberek, akik most Bécsbe és Münchenbe megérkeznek, nem veszélyben, hanem biztonságban vannak. Nincsenek életveszélyben, nem fenyegeti őket testi inzultus, ellenkezőleg: élelmet és orvosi ellátást kapnak...

- Azért jönnek Németországba, hogy biztonságba helyezzék magukat, mert korábban veszélyben voltak.

- Amikor ezek az emberek elindulnak a balkáni menekülő-útvonalon, a biztonságos Észak-Irak vagy a szintén biztonságos Törökország a kiindulási pontjuk. Már ott sem fenyegeti őket háborús veszély. Amikor eldöntik, hogy elindulnak Németország felé, más okok játszanak szerepet. Kellemesebb Hannoverben menekültnek lenni, mint Erbilben.

(...)

- Nem gondolnánk, hogy emberek milliárdjai kelnének útra Afrikából — ha azonban megtennék, nincs az a kerítés, ami megállítja őket.

- Hallgasson egy kis hadtörténetet. A briteknek az első világháború során radar és 1916-ig légi felderítés nélkül sikerült a komplett Északi-tengert a blokádtörők ellen lefedniük. Nyugodtan megkérdezheti, mit tennék, ha én lennék a Frontex főnöke, és rendelkezésre állnának a megfelelő politikai és pénzügyi eszközök.

- Mégis, mit tenne?

- Minden hajót ellenőriznék. És hacsak nem kereskedelmi hajóról van szó, az afrikai partszakasz pontosan ugyanazon pontjára vinném vissza, ahonnan elindult, majd megsemmisíteném. Biztos lehet benne, hogy hat hét után senki nem indulna útnak, így a tengerben sem fulladna meg egy menekült sem.”