„A hatályos jogszabályok szerint ugyanis az minősül »embercsempészésnek«, ha valaki segítséget nyújt az államhatár jogellenes átlépéséhez (Büntető Törvénykönyv, 353. §). Felmerülhet még a »jogellenes tartózkodás elősegítése« (354. §) tényállás is, ami azonban csak akkor valósul meg, ha valaki »vagyoni haszonszerzés végett« nyújt segítséget más jogellenes tartózkodásához. Ha tehát szolidaritásból – esetleg felebaráti szeretetből – szállást nyújtunk a menekültként hazánkba érkező embereknek, és ezért nem kérünk tőlük pénzt, nem követünk el bűncselekményt. Nem leszünk »embercsempészek« attól, hogy menekülteket fogadunk be az otthonunkba vagy a templomunkba. Akkor se, ha a hatályos törvények szerint illegálisan tartózkodnak az országban.
A bíboros úrnak – és az egyházának – tehát más kifogás után kell néznie, ha mentegetőzni szeretne amiatt, hogy leginkább csak félrenéznek (vagy most éppen »tárgyalásokat folytatnak a kormánnyal«), amikor a háború elől menekülő embertársaink százai és ezrei alszanak a városainkban, a szabad ég alatt, gyakran ellátatlan sérülésekkel, legyengülten, sokszor éhesen és bizonyosan megfáradtan – és amikor az állam ahelyett, hogy megszervezné az emberhez méltó ellátásukat, szögesdrót kerítést épít eléjük, és gyűlöletre uszítja a magyar népet.”