A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
A szeptember 15-ével hatályba lépett törvénymódosítások egy sor vonatkozásban nemcsak az uniós közösségi joggal, hanem az általános nemzetközi megállapodásokkal és jogelvekkel is ellentétesek.
„A szeptember 15-ével hatályba lépett törvénymódosítások ugyanis egy sor vonatkozásban nemcsak az uniós közösségi joggal, hanem az általános nemzetközi megállapodásokkal és jogelvekkel is ellentétesek. Nem elég, hogy kriminalizálják a menekülőket, de a velük szemben lefolytatott bírósági eljárásból kutyakomédiát csinálnak. A világsajtót persze előbb járják be a röszkei összecsapások képei, mint annak a híre, hogy a szegedi bírák miként vágják sutba a jogállam alapvető ismérveit, de a kormány embereinek nem lehetnek illúziói: nemsokára sor kerül azokra a tudósításokra is, amelyek az unortodox magyar igazságszolgáltatást fogják bemutatni. És hiába ismételgeti makacsul akár Lázár János, akár Balog Zoltán, hogy a hatóságok mindenben tiszteletben tartják a nemzetközi jog rendelkezéseit, ez a hazugság annál nagyobbat üt majd vissza, minél magasabb pozícióból hangzik el.
A napokban több mint százhúsz magyar ügyvéd egy memorandumban tételesen ismertette a közvéleménnyel, hogyan veszik semmibe az új jogszabályok az igazságos eljáráshoz való elidegeníthetetlen jogot, és miként mennek szembe a fejlett demokráciák ítélkezési normáival. A jogállamért kiálló ügyvédek attól óvják a hazai jogásztársadalmat, hogy lemondjon a hivatás méltóságáról, az igazság feltétlen képviseletéről. Arra kérik a bírói és ügyészi kar tagjait, hogy „észleljék a törvényerőre emelt törvénytelenségeket”, amelyek „kirívóan jogtalan” eljárásokhoz vezetnek, és terjesszék az eléjük kerülő ügyeket az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Unió Bírósága elé. Természetesen mindenekelőtt a hazai jogászok hivatásrendjének vezető beosztású kiválóságaitól lett volna elvárható - élükön az igazságügyminiszterrel -, hogy már a torz törvény tervezetét a leghatározottabban elutasítsák, és ha tiltakozásuk ellenére is megszavazza a kormánypárti többség, akkor sorban benyújtsák lemondásukat. Ha az igazságszolgáltatás meghatározó felelősségű tisztségviselői (leszámítva persze a Legfőbb Ügyészt és a Bírói Hivatal elnökét, akikről botorság feltételezni ily mértékű önállóságot) idejében szembefordultak volna a készülő jogtiprással, már eddig is megmenthették volna a renoméjukat - s nem utolsó sorban az országot - ettől a gyalázattól.”