Velem és csakis velem nyertük meg a választásokat

„- Amikor tárgyalásokon tízen körülültek egy asztalt, ön vitte a szót? Vagy a nagy szocik megbeszélték egymás között, merre van az előre, és a végén közölték a döntést?

- Én voltam a miniszterelnök! Én hoztam a döntéseket, mindenkit meghallgatva. Ez talán furcsa azóta. Kár! Egy miniszterelnöknek mindig lesik a szavát, ami nem személyfüggő.

- Orbánnál nem a miniszterelnöki poszt miatt pattannak fel a székből, ha belép a főnök.

- Gondolja? Jó, hát ő meg van győződve arról, hogy miniszterelnöknek született. És bizony az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy ebben van némi igazság. És Gyurcsány is meg van győződve arról, hogy miniszterelnöknek született. És az elmúlt néhány év nem bizonyította, hogy ebben lenne igazság.

- Mindkét férfiben van kraft.

- Ez igaz. Vérbeli politikusok, legalábbis abban az értelemben, hogy az árokásásban lelik örömüket. Kell az ellenség. Tudják, az fogja össze a tábort. Kellenek egymásnak, mint egy falat kenyér. Orbánnál a menekültügy is eszköz volt arra, hogy tágítsa támogatói körét, és mélyítse az árkot a vele vitatkozók felé. Egyszerű logika: ha veszély van, meg kell védjük magunkat, és hát ki segít ebben, naná, hogy a vezér. Az én logikám egész más.”