Ballada a baloldal mítoszáról – WTF baloldal

A társadalomban az együttműködés és a létért folyó küzdelem egyaránt jelen van, most az utóbbi kezd világszerte erősödni.

Majd esetleg akkor fogok hinni a baloldalnak, ha a most már definiálatlan "osztályharc" és "világforradalom" helyett a pénzkibocsátás társadalmasítása és a helyi közösségek mellett fognak kampányolni. Azaz sohanapján. A nemzetközi baloldal csak a kapitalista globalista harapófogó másik pofája, amivel fel akarják számolni a lokalitásokat és egy egységes világdiktatúrát vezetnének be.

Nagyon tenyérbemászó álláspontokat szokott ez az úr megfogalmazni, de a fenti írása érdekes és élvezetes(!) (érdemes végigolvasni). Az orbánozást természetesen most sem hagyta ki (ezúttal Pol-Pot-hoz hasonlítja), pedig Orbán sok szempontból baloldalibb a magukat "baloldalinak" hirdetők nagy többségénél, akik valójában monopolkapitalizmus-imádók, azaz globalisták. "A radikális baloldaliság mindenekelőtt a viszonyok feletti felháborodás képessége, és annak az átlátása, hogy mik is ezek a viszonyok" - mondja, és élesen szembeállítja ezt a radikális jobboldallal, akik hülyék, mert nem "értik" a viszonyokat. No hát éppen ez a kettő a baj mindenféle "radikalizmussal". Mindig abból indulnak ki, hogy az ő "helyzetértelmezésük" az egyedül helyes, s eljutnak oda, hogy aki ezt nem fogadja el, az akár meg is ölhető. (Konok úr deklarálja, hogy ő nem akar megölni senkit a nézetei érvényesítéséért, s el is hiszem neki. Más kérdés, hogy nincs is módja a gyakorlatban megvalósítani a nézeteit. Gyűlölni veszettül tud, ezért egy kicsit azért óvatos vagyok.) A nézetek előállítása, az emberi gondolkozás és észlelés azonban nagyon ingoványos terület, javasolnám, hogy ezzel kapcsolatban Marx helyett egy másik "baloldali" ikon, Max Weber gondolataiban merüljön el inkább. A viszonyok feletti felháborodás is rossz tanácsadó, mert a viszonyok gyökeres felforgatásának igénye következik belőle, s ilyenkor rendre előáll az a helyzet, amit a "fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is" szólással lehet a legegyszerűbben jellemezni. Mert a viszonyok, ahogy az ember maga, nem egydimenziósak, hanem sok-sok szálból és esendőségből állnak össze. A viszonyokat sok-sok kompromisszummal inkább "élhetővé" érdemes tenni, (ami persze már "jobboldali", "konzervatív" hozzáállás), s ebbe belefér a túlhatalmakkal folytatott korlátozott harc is. Mert a viszonyok között mi csak vendégek vagyunk egy (röpke) időre. Ehhez a bölcsességhez Konok úr is eljutott, s ezt méltányolom. Én azokat tartom "hülyének", akik 40-50 fölött sem jutnak el idáig, s változatlanul azt hiszik, hogy nekik meg kell váltaniuk a világot. Azt persze nem tudtuk meg, hogyan is nézne ki Konok úr radikálisan más "vágyott világa". Még hozzávetőlegesen sem. Ez is egy jellemző baloldali jelenség. Pontosabban, akik megmutatták (Sztálin, Brezsnyev, Mao, Pol Pot, Kim Ir Szen, Fidel Castro, stb.), azoknak köszönjük, de azt nem kérjük. Bizony igaz, a világmegváltást nyélbe ütni nehéz. (Én kimondanám: lehetetlen.) De akkor talán nem kellene úgy gyűlölni azokat, akik ezt nem csak életük hanyatló fázisában látják be, hanem már a felívelőben is, és mindössze csak hasznosak szeretnének lenni. S a röpke léten túli időt, netán a lét egy részét is, esetleg egy "feljebbvalónak", s a megváltás helyett az értelmes szemlélődésnek (is) szentelik.

A baloldal végre felismerhetné, hogy a népet nem átnevelni kellene, hanem a nép igényeinek megfelelően kormányozni. És ha ez populizmus, akkor az. Ennek pont az ellenkezője, amit ma Merkel és a többi nyugati politikus művel. Erre való a PC beszéd, ezzel próbálják a népet -akarata ellenére- átnevelni. Ez minden, csak nem "demokrácia", azaz nem a nép uralma. Ahol a vezetők és a nép akarata között ekkora szakadék tátong, ott nincs demokrácia. Kimondhatjuk -a demokrácia halott.