„A VIVA-nál mint tanultál meg a szakmából?
Érdekes kérdés, valójában mindent. Az elején nagyon komplex volt az egész, az én generációm volt az utolsó, ami kapott ott egy kis iskolát is. Nagyon szorgalmasan jártam beszédtanárhoz, tanultam Philiptől, aki akkor még ott volt, és egyébként a kiválasztásomban is benne volt a keze, de egyébként is nyitott szemmel jártam bent, és mindent megfigyeltem és magamba szívtam, mert apukám mindig azt mondta, hogy bárhol járok, a csápokat szépen eresszem ki, és mindent szívjak fel, ami tudás. Ha tudtam, hogy valaki okosabb, hogy többet tud, akkor megkértem, hogy meséljen, magyarázzon, tanítson. Ez segített hozzá ahhoz, hogy előrébb jussak.
Steiner Kristóftól is sokat tanultam, ő volt az egyik első műsorom szerkesztője. Tényleg mindent itt sajátítottam el, kezdve azzal, hogy ha erre fordulok, akkor így tartom a mikrofont, ha meg arra, akkor úgy. Hogy milyen magadnak konfot írni, hogy mit csinálsz akkor, ha egy diszkóban vagy, és az az utasítás, hogy mondjad. De mit? Mélyvíz volt, a Megálló című műsor nem egyszer, amikor ugye lemész vidékre valahova, és egy heti műsort fel kell venni, az utca emberével, aki viszont az esőben, hidegben, szélben nem akar veled beszélni, vagy ki sem megy az utcára. Oldd meg. Úgy fázol, hogy fáj már a lábad? Oldd meg. Megtanultam, hogy lehet ilyen szituációból valamit, bármit kihozni, ami hasznos, mert az adáskazettát le kell adni, olyan nincs, hogy a műsor nem készül el.