Mondjátok meg Petikének: ezért a kocsmában is szájba vágják az embert

„Ennyit tesz a kultúra és az intellektuális képességek hiánya. Szijjártó és főnökei nem vágják, hogy a diplomácia nem sértődött óvodások játszótere, és nem véletlenül fontos minden valamirevaló állam számára, hogy megfelelően képzett emberek képviseljék külföldön. Pillanatnyilag úgy fest, hogyMagyarországnak azért van különálló külügyminiszteri tárcája, hogy egy felkapaszkodott, félművelt suttyó szabadon kurvaanyázhassa a fél világot. És itt nem arról van szó, hogy a többiek a helyzet magaslatán állnának, hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy mindenki a saját lehetőségeihez képest próbálja inkább másokra hárítani a migrációs terheket. De ezt az útszéli tempót senki nem engedtek meg magának az elmúlt napokban.

Az úgy nem megy, Petike, hogy kikéred magadnak, hogy a horvátok ideszállítják a menedékkérőket, ti meg két hazugság között (lefegyvereztük a horvát rendőröket, ja, nem, mégsem), ugyanazzal a lendülettel rázúdítjátok őket az osztrákokra úgy, hogy előzőleg elfelejtettetek szólni nekik.

Petike (és ez Bakondira, Kovácsra, és a többiekre is érvényes)! Ha ezt így folytatjátok, ezzel a hatalmas lendülettel úgy sodródtok ki a nemzetközi kanyarban, hogy a gyoda adja a másikat. A baj az, hogy nem ti, hanem ez az egész ország, amely egyelőre még mindig elmulasztott szembeállítani benneteket azokkal a hízelgőnek egyáltalán nem nevezhető jelzőkkel, amelyekkel ti most a fél világot szapuljátok. Miszerint hazug, méltatlan, képmutató, bizarr, elfogadhatatlan, tendenciózus, ámokfutó, esztelen, megdöbbentő, elképesztő módon éltetek vissza a bizalmával. Hadd ne soroljam fel, hogy a magánnyugdíjuktól az éppen mostanában alóluk kilopott földekig mi mindenre gondolok.

Petike, a kocsmában is szájba vágnak, ha ilyen stílusban szólsz a pultnál melletted ülőhöz.Lehet, hogy nálatok úgy szokás, ha az asszony elsózza az ebédet, akkor nekiestek, de a diplomácia se nem a családi összefogás produktuma, se nem a felcsúti köpködő. Ahol nem kell okosnak lenni, elég, ha okoskodunk, és ahol úgy mutatunk erőt, hogy habzó szájjal hőzöngünk. Majd amikor valaki átfésüli a sérónkat (bár a tiedet nem kell, úgy tökéletes, ahogy van) sírva megyünk haza, hogy báncsák a magyart.”