Miért nem dobálunk petárdát alvó gyerekek közé, mint a retardált faszok?

„Nyilván egy kis petárdadurrogtatás nem okozott volna különösebb lelki törést azokban, akik napi szinten a bombázások zajára aludtak el. Mondjuk az a néhány kisfiú és kislány, aki napközben a járókelők lába alatt focizik, lehet, hogy rémálomra riadt volna, nem értette volna, hogy mi a fasz zajlik itten, az Európai Unióban, a kerítés innenső oldalán.

A retardált barmot azonban még azelőtt elkapták a migránsok, hogy el tudta volna dobni, amit el akart. Eddig terjedt a harci szakértelem. Nem tudom, hogy mit tettem volna azzal, aki az én gyerekemre hajít petárdát. Ezek a többször elég erőszakos migránsok mindenesetre nem baszták le a Baross téri aluljáró mélyébe a tehetségtelen csínytevőt, hanem lefogták és átadták a rendőröknek. Rendben, ez csak egy szaros petárda, nem halt volna bele senki.

De, ez nem lesz hazafiasság akkor sem, ez színtiszta gyökérség marad akkor is, ha felvesszünk hozzá egy Fruit of the Loom pólóra nyomtatott Nagy-Magyarországot és üvöltözünk, hogy »Ria, Ria, Hungária«.

Nem éppen megnyugtató, hogy mi köztünk több olyan ember élhet - mármint matematikailag mindenképpen - akik hajlamukat tekintve közelebb állnak az Iszlám Államhoz, mint az illegális bevándorlók tömegeiben, akik között igazság szerint ugyanúgy meglapulnak a terrorszervezetek ügynökei, mint a menekültek.

Hogy, miért nem dobálunk petárdát az alvó gyerekek közé? 

Mert emberek vagyunk, azért. Nem pedig retardált faszok.

Azért, bammeg.”