Magyar-román: a csend ereje

Néhány óra múlva kezdődik a Magyarország–Románia mérkőzés, ami tét nélkül is mindig vérre megy, de most komoly tétje is van a csoportban. Bukarestben óriási füttykoncert kísérte a magyar himnuszt. Azzal a füttyel meg lehet ugyan próbálni versenyre kelni, de nincs sok értelme. Egy néma csendben végighallgatott román himnusz (amit a Magyar Lelátó Sportmagazin is kezdeményezett) sokkal nagyobbat szólna: méltósága és ereje lenne.

A meccset szokás szerint rendes feszültség kíséri, mindkét ország vérmesebb szurkolói és futballhuligánjai készülnek a nagy eseményre. Ebből sajnos kaptunk már két kisebb, de szégyenteljes ízelítőt csütörtök késő este, amikor több száz huligán románokat keresve összecsapott a rendőrökkel a belvárosban, törve-zúzva, és péntek délután, amikor huligánok támadtak a Keleti pályaudvar előtt várakozó migránsokra.

Elmenni Bukarestbe? Ahhoz kellett bátorság, kellet kitartás. Románokra vadászni Budapesten? A Keletinél várakozó menedékkérőkre támadni? Ahhoz nem.

A másik irritáló kategóriája a ma esti derbit kísérő jelenségeknek azok a megnyilvánulások, amik a magyar focin fanyalognak, hogy úgy sem fog menni, nincs esély, és így tovább. Ennek minősített esete, akik egyenesen minél nagyobb magyar vereségben reménykednek.

Ma este ne törődjünk se egyik, se másik szélsőséggel, hiszen a lényeg: hajrá, Magyarország, és csak a románokat, oda-vissza! De legalább oda.