„A nagy déli kikötőváros már a 2010-es években is a legnagyobb muzulmán enklávé volt, a 2015-18-as bevándorlás után pedig az első muzulmán többségű európai várossá lett. A várost a 9. században egyszer már elfoglalták a muzulmánok és a hittudósok szerint, ami egyszer az iszlámé volt az örökre az is marad, bármi történjék ezután. Minden rendben volt tehát. A rendőrség, a rendfenntartók már régen letettek róla, hogy bármiképpen beavatkozzanak az itteni eseményekbe. A 2000-es években a város polgármestere még a hadsereg segítségét kérte a bandák ellen, erre azonban természetesen nem került sor, mert ez sértette volna bűnözők emberi jogait.
A »muzulmánokat a rendőrségbe« kampány lett végül is a megoldás. A város rendőrsége mostanra kizárólag muzulmánokból állt, a parancsnokig bezárólag, így fennmaradt a rendőrség, a közigazgatás látszólagos hatalma, viszont nem is lövöldöztek a rendőrökre. A kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Látszólag. Valójában a várost – az európai kábítószer kereskedelem déli kapuját – a kábítószercsempész bandák uralták és rajtuk keresztül az IS. A különböző közel-keleti demokratikus szervezetek mindegyike foglalkozott az afgán ópium heroinná finomításával – az utat a Palesztin Felszabadítási Front taposta ki még a ’70-es években – valójában ez volt a fő bevételi forrásuk, ám az elmúlt évek során az IS fokozatosan legyőzte, beolvasztotta őket és rátette kezét az egész termelésre és forgalmazásra. Az Afganisztánból induló nyers ópium az ő kezükön keresztül jutott el a nyugat-európai fogyasztók vénájába. Legyőzték vetélytársaikat, az olasz, az orosz és az albán maffiát. A folyamat roppant véres volt, ám mostanra a helyzet rendeződött, a piacot felosztották és kikötő virágzott. Minden kerületben meg volt az a szervezet, aki ellenőrizte a rendet és a zökkenőmentes üzletmenetet. Ez a szervezet adta azután a helyi rendőrséget, közintézmények személyzetét és az igazságszolgáltatást. Mindezt természetesen az állam törvényeinek betartásával és a hatóságok behunyt szeme előtt.
Miközben az előző napon a nagyvárosokban zajlottak a »sajnálatos rendőri túlkapások« – ahogyan a mainstream sajtó nevezte – a kikötővárosban nyugalom honolt. Itt is volt felvonulás, tömeg, táblák, mindez békésen és utána közös imára borultak a hívek az utcákon és tereken, majd mindenki szépen hazament.”