Elveszett illúziók – Európa jövőjéről

„Véleményem szerint, a válság kapcsán, megtörtént az Európai Unió – Max Weber értelmében vett – »varázstalanítása«. Már persze csak azoknak, akikek eddig volt benne bármi varázslatos. Bárki, aki nincs teljesen elvi alapon elszakadva a valóságtól, az a maga mezítelen pompájában láthatja a szépséges Európát. Bika nélkül természetesen, mert az olyan hímsovén és – végre én is leírhatom! – ciszhetero  szimbólum, a bikában ugyanis utal valami a férfiasságra, ez pedig az EU-ra nem túlzottan mondható el. Sőt. Még a tehén is túl határozott nemiséggel bíró szimbólum lenne; EU-címerállatnak talán a csiga felelne meg inkább, mert az, túl azon hogy lassú, legalább hermafrodita is.

Szembeötlő, hogy mennyire nincs semmi, ami az uniós országokat összetartaná, a megszokáson és a vélt, vagy valós gazdasági érdekeken túl. Vannak persze az un. »európai elit« libsi ábrándjai, de ezeket majd az elmegyógyászati részben tárgyaljuk. Ezeken túl viszont csak a nyers nemzetállami érdekek léteznek, melyek kísértetiesen egybeesnek ezen államoknak és népeknek történelemből is ismert szerepeivel. A németek uralni akarják a kontinenst és ennek keretében saját tyúkóljuknak tekintik kelet-Európát, a franciák inkább már szánalmas mint nevetséges módon versenyezni akarnak velük a gloire nevében, az angolok meg próbálnak távol maradni mindettől. A mediterrán országok pedig lapítanak, mint szír kvantumfizikus a kukoricában és figyelik, hogy kitől kaphatnak több pénzt.(...)

Az EU – jelen formájában – nem más, mint a megvalósult libsi álom, ahol a demokráciát a lehető legmesszebb lehet vinni a néptől, amely nép csupa retardált alakból áll, nem örül a buzi-házasságnak meg a bevándorlóknak. Olyan hely ahol az egyéni politikusi felelősség eltűnik, és az EU hülyeségeiért is a nemzeti kormányok lakolnak meg a választók előtt. Ami persze azért nem akkora baj, hiszen ha kirúgják őket, utána mehetnek Brüsszelbe.”