Sablonok és a valóság

„Ez minden bizonnyal sokkolta az újságírót, aki – becsületére legyen mondva – így is lehozta a történetet, de a világot egydimenziósan szemlélők most elveszíthették a lábuk alól a talajt. Hogy lehet, hogy Merkel sem hozta elég meggyőzően a rideg úriasszony karakterét, és a bevándorlócelebnek szánt kislány sem azt mondta, amit mondania kellett volna? A színek megjelenése ijesztő lehet annak, aki a világot fekete-fehérben látja. Gunyoros Index-cikket ért az a fotó, amelyen egy afroamerikai rendőr segíti orvoshoz a konföderációs zászló mellett tüntető, horogkeresztes pólós férfit – holott a rendőr pusztán a kötelességét teljesítette, és politikai nézeteitől függetlenül az embert látta a másikban. Az már meg sem jelent a magyar sajtóban, hogy egyébként feketék százai is tüntettek a konföderációs zászló létjogosultsága mellett – ez sem passzol a »hivatalos közvéleményhez«, miszerint a feketék számára ez a zászló csupán a rabszolgaság jelképe lehet. De a családtagjaik gyilkosának keresztényi szeretetből megbocsátó charlestoni fekete közösség viselkedése is érthetetlen lehet számukra, mert éles kontrasztot képez a Baltimore-ban a rendőri túlkapások ürügyén »jogos felháborodásukban« fosztogató csőcselékével. A Woman Against Feminism (Nők a feminizmus ellen) nevű, harmincezres Facebook-csoportról már ne is beszéljünk.

A világ nem egy-, hanem sokszínű, ettől pedig – vegyük csak elő a régi liberális tanítást! – nem félni kellene, hanem szembenézni vele. A politikai korrektség hívei végre megfogadhatnák a saját intelmeiteket: ideje lenne lecserélni a monokróm monitorokat.”