Az Utópia nem az első az államregények sorában, mégis talán ez a legfontosabb a sci-fi műfajtörténete szempontjából.
„Az Utópia 1516-ban született és a polgári utópista szocializmus ideológiai irányzatának legkorábbi előfutára. A regény első fele Anglia problémáinak felsorolásával kezdődik, a jobbágyok által művelt földek bekerítésével és legelővé történő átalakításával és az ebből következő nagyfokú vagyoni differenciálódással. A második fele pedig úti beszámoló, amely az Utópia szigetén tett látogatásról készült leírás. Utópiában, ebben a szigeten fekvő városállamban megvalósult a vagyoni és a jog előtti teljes egyenlőség, a polgárok vetésforgóban végzik az egész lakosságot ellátó termelést. Mai szemmel olvasva a regényt kissé furcsa és a XX. század ismeretében visszatetsző, hogy Morus abszolút pozitívnak és követendőnek tartja a tervgazdaságot és a népességszabályozást, de a XVI. század elején, amikor még csak elméleti szinten létezett, valóban ideálisnak hangozhatott. A mű az egyik legnagyobb hatású államregény. Az utópista szocializmussal még a XIX. század irodalma és politikai gondolkodása is foglalkozik, a tervgazdaság pedig (kifejezetten negatívan) gyakorlatban is megvalósult a kommunizmus révén.
De miért olyan fontos a regény a sci-fi szempontjából? Azért, mert a véglegesen XX. századra kialakuló sci-fi eredendően olyan zsáner, amelyet hajtanak a technológiai újítások és a felfedezések, az optimista jövőkép. Míg Platón idejére a görög gyarmatosítás rég véget ért, a mű születésekor, a kora újkorban épphogy elkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések és az európai nagyhatalmak gyarmatosító politikája. Azonban nem csupán a világ nyílt ki, hanem a meglévő társadalmak gazdasága is teljesen átalakult azzal, hogy új területek kapcsolódtak be a világgazdaság vérkeringésébe. Különösen jó megfigyelő volt Morus, hogy épp a bekerítéseket említette, mivel a juhtenyésztés nem csupán Anglia világhatalommá válásának legfőbb oka, hanem a kapitalizmus is emiatt jött létre. Ezért az ideális társadalom keresése tulajdonképpen a Morus által ideálisnak tekintett jövő építésének irányvonala.
A XX. századra az államregény műfaja jelentős változásokon ment keresztül. Megjelent az ellen-utópia, vagyis disztópia zsánere, amelynek következtében a sci-fi jövőbe tekintő optimizmusa vette át az utópiák idealizmusának szerepét. Mára természetesen nem minden sci-fi optimista, de a XIX. századi proto-sci-fi és a múlt század első felére ez nagyrészt igaz. A disztópiák pedig szép lassan beolvadtak és a kortárs science-fiction egyik legnépszerűbb alzsánerévé lettek.”
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
E mesepszichológiai kötet talán jelenthet egy lépést a világ „visszavarázsosítása” és lelki jóllétünk felé. Szilvay Gergely írása.
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
