A geekség előfutárai #4 – Morus Tamás: Utópia

„Az Utópia 1516-ban született és a polgári utópista szocializmus ideológiai irányzatának legkorábbi előfutára. A regény első fele Anglia problémáinak felsorolásával kezdődik, a jobbágyok által művelt földek bekerítésével és legelővé történő átalakításával és az ebből következő nagyfokú vagyoni differenciálódással. A második fele pedig úti beszámoló, amely az Utópia szigetén tett látogatásról készült leírás. Utópiában, ebben a szigeten fekvő városállamban megvalósult a vagyoni és a jog előtti teljes egyenlőség, a polgárok vetésforgóban végzik az egész lakosságot ellátó termelést. Mai szemmel olvasva a regényt kissé furcsa és a XX. század ismeretében visszatetsző, hogy Morus abszolút pozitívnak és követendőnek tartja a tervgazdaságot és a népességszabályozást, de a XVI. század elején, amikor még csak elméleti szinten létezett, valóban ideálisnak hangozhatott. A mű az egyik legnagyobb hatású államregény. Az utópista szocializmussal még a XIX. század irodalma és politikai gondolkodása is foglalkozik, a tervgazdaság pedig (kifejezetten negatívan) gyakorlatban is megvalósult a kommunizmus révén.

De miért olyan fontos a regény a sci-fi szempontjából? Azért, mert a véglegesen XX. századra kialakuló sci-fi eredendően olyan zsáner, amelyet hajtanak a technológiai újítások és a felfedezések, az optimista jövőkép. Míg Platón idejére a görög gyarmatosítás rég véget ért, a mű születésekor, a kora újkorban épphogy elkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések és az európai nagyhatalmak gyarmatosító politikája. Azonban nem csupán a világ nyílt ki, hanem a meglévő társadalmak gazdasága is teljesen átalakult azzal, hogy új területek kapcsolódtak be a világgazdaság vérkeringésébe. Különösen jó megfigyelő volt Morus, hogy épp a bekerítéseket említette, mivel a juhtenyésztés nem csupán Anglia világhatalommá válásának legfőbb oka, hanem a kapitalizmus is emiatt jött létre. Ezért az ideális társadalom keresése tulajdonképpen a Morus által ideálisnak tekintett jövő építésének irányvonala.

A XX. századra az államregény műfaja jelentős változásokon ment keresztül. Megjelent az ellen-utópia, vagyis disztópia zsánere, amelynek következtében a sci-fi jövőbe tekintő optimizmusa vette át az utópiák idealizmusának szerepét. Mára természetesen nem minden sci-fi optimista, de a XIX. századi proto-sci-fi és a múlt század első felére ez nagyrészt igaz. A disztópiák pedig szép lassan beolvadtak és a kortárs science-fiction egyik legnépszerűbb alzsánerévé lettek.”