„Az Orbán-kormány úgy viselkedik a menekültkérdés eszkalálódása láttán, mint egy lufiárus a nyílzáporban. Ha nem propagandára használták volna fel a többmilliárdos kerítésépítést, akkor sokkal hatékonyabb védelmet alakíthattak volna ki a szerb-magyar határon. (...)
1, Az első, és egyben az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a kormány hasonló kommunikációs lehetőséget látott a menekültügyben, mint a rezsicsökkentésben. Pedig, míg az első nemzetközi kérdés, és mint ilyenre, igen kicsi befolyása van egy nemzeti kormánynak, addig az utóbbi lényegében saját berkeken belül intézhető, és lényegében kénye kedve szerint alakíthatta a paramétereit a kabinet. A menekültek nagy tömegei azonban hiába lépnek Magyarország területére, lényegében csak tranzit országnak tekintenek bennünket. A probléma nemzetközi jellegét épp az adja meg, hogy az Európai Unió közös határát védjük, így a szokásos szabadságharcos maszlagnak ebben az esetben semmi értelme. Nemzeti hatáskörben dönthetünk arról, hogy miként próbáljuk kezelni a helyzetet, ám ebben az esetben jobb lett volna azok segítségét kérni, akiket az ügy érdemi része érint, vagyis azokkal a célországokkal kellett volna egyezkednünk, ahová a menekültek tartanak. (...)