Szerintem itt tartunk

„Mi legyen a menekültekkel? Szeressük, gyűlöljük, elviseljük, befogadjuk, visszaküldjük, átutaztassuk őket? Nagyon fontos kérdés ez, amire a politikának válaszolnia kell. Ahogy látjuk, válaszol is. Ki-ki a maga módján, a maga értékválasztásaival, a maga hasznát keresve.

De megelőzi egy másik kérdés, ami ugyan elméletinek látszik, de valójában nagyon is valóságos: vajon államnak nevezheti-e magát egy ország, ha képtelen ellenőrizni, hogy kik lépnek be a területére? Vajon nem szűnik-e meg az állam államnak lenni, ha elveszíti a képességét arra, hogy meghatározhassa, kiket enged a területére? Márpedig ez történik ma Magyarországon, és ez történik az egész Európai Unióban.

A politika lényegét mindig a rendkívüli helyzetek mutatják meg. Ha elkerítünk egy földdarabot, és azt mondjuk, hogy az a miénk, a mi országunk, akkor ez addig érvényes, amíg mi döntünk arról, ami a határainkon történik. Ha csak arra van erőnk, hogy az érkezők előtt nyitogassuk a kerítés kapuját, akkor már nem vagyunk urai a helyzetnek. Onnantól a helyzet uralkodik rajtunk.

Szerintem itt tartunk.”