Gender és Mohamed

„A harmadik világból beözönlő fia­tal férfinépesség feltartóztatására az Európai Unió »funkcionális elitjének« aligha jut eszébe fegyveres válasz. Joachim Gauck, a német államelnök arra hívja fel polgárait, hogy fogadják őket tárt szívvel, s Angela Merkel kancellár asszony úgy megrótta a beözönlést ellenző Pegida tüntetőit és kocsmai politikusait, hogy a szaúdi királyságban is a legnagyobb tisztelettel tapsoltak neki. Az őshonos európainak ugyanis csak elméletben lehet igénye demokráciára, de ha önmagáért, fehér mivoltáért tüntetni mer, könnyen terroristagyanússá válhat.

Ehhez a tudat is elegendő, mint a szocializmus uralmakor az ellenforradalmiság megállapításához. Dimitris Kisoudis mérges görög. A szövetségi köztársaság kulturális és etnikai tarkaságáról Bongó csimpánz jut eszébe, aki a legtarkább festményeket festi a művész csimpánzok között. Németország — írja — éppen olyan tarka, mint Bongó művész képei, de parlamenti vitáit még a csimpánzok is szégyellnék.

Szobám szorgos migránsa tovább zümmög. A kiváló germanisztikus és zsurnaliszta Theodor Hinz írása ideillő: Nem mi hívtunk titeket! Betolakodónak, invázornak, megszállónak nevezi a bevándorlót, az elitek magatartását pedig összeesküvésnek a tisztes polgárok ellen. Minden lojalitást feladtak választóikkal szemben, hogy az új telepeseknek, »neusiedlereknek« hazát hasítsanak ki az ország testéből. Politikus és szakértő: mind-mind rizikófaktor, vesztésre játszik szép szavakkal.”