Elszámoltatás: kié a kudarc?

„Három év. Ennyi idő alatt sikerült eljutni az első érdemi lépésig a kötelező magánnyugdíjpénztárak gyanús ügyei miatt indult nyomozásokban. Az elmúlt hetekben gyanúsítottként hallgattak ki három embert abban a bűnügyben, amely miatt akár másfél milliárd forint kár is érhette két ingatlanalap befektetőit – köztük a magánkasszák tagjait – és az államot. Egy közvetítőcég igazgatóságának volt vezető tisztségviselői a gyanú szerint olyan ingatlanügyletek lebonyolításában működtek közre, amelyek során a piacinál jóval magasabb vételárat fizettek ki. A milliárdos különbség »természetesen« a saját érdekeltségi körbe tartozó – és árfelhajtó szerepet betöltő –, offshore hátterű cégekhez került. Klasszikus, még csak nem is túl bonyolult csalás. Mégis háromévnyi nyomozás kellett ahhoz, hogy egyáltalán gyanúsítottja legyen az ügynek.

Teljes joggal háboroghatnánk azon, hogy mi tartott ennyi ideig. Ugyanakkor ebben az esetben – még ha az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek is, de – legalább van következménye a szemünk előtt zajló csalásnak. Ez a korábbi, a nyugdíjkasszák gazdálkodása miatt 2012 végén indult nyomozásokról nem mondható el, mivel azokat részben bűncselekmény, részben pedig bizonyítottság hiányában sorra megszüntették.”