Első kézből

„A politika már régen belépett a lakások ajtaján. Ott van a vacsoraasztalnál és a spájzban. Ki merné aláírni az óvoda-összevonások ellen tiltakozó ívet, ha másnap kirúghatják a feleségét az önkormányzati állásából? Esetleg nem veszik fel a gyereket a kiszemelt iskolába. Hirtelen ellenőrzést rendelnek el a vállalkozásánál. Hogyan bízhatna bárki a jogállamiságban, ha vizsgálat indul ellene, mert elmondja a valót, és hozzá fekete egyenruhát ölt a kórházban? (Ezen az sem változtat, ha ez egyszer visszavonultak az eljárásból.) Ki ne hajolna meg, ha a közérdekre hivatkozva körbekeríthetik az évtizedek óta működő pavilonját, mert helyet kért a helyére épülő üzletházban? Ha ingyentankönyvvel zárják kalodába a tanárt, miközben a szülőknek kell fénymásolópapírt és táblát venniük az iskolába, füvesíteniük az udvart és kifesteniük az osztálytermet. Ha egy polgármester lezárathat egy játszóteret, mert érdemtelen gyerekek fociznának ott.

Egyre sűrűbb a háló. Lassan azokat is szorítja, akikhez eddig nem ért el. A szűkülő térben összepréselődnek a testek, de ne aggódjunk, akad majd valaki, aki felajánlja a segítségét. Mert ismer valakit a döntéshozók között.”