A nép, »az istenadta nép« a történelem folyamán gyakran döntött elhamarkodottan, a pillanatnyi érdekei szerint olyan kérdésekben, melyek jelentőségét fel sem tudta fogni. Legutóbb Görögországban, de már több mint két évszázada sem bizonyult igaznak, hogy Vox populi, vox Dei. 1804-ben I. Napóleon jóváhagyatta a néppel a császárságot mint államformát, amit azután III. Napóleon is megismételt 1852 novemberében, és már a »császári méltóság visszaállításáról« kérte ki a polgárok véleményét. Több sorsdöntő népszavazást tartottak még Franciaországban, így 1946 áprilisában is, amikor a tömegeket egy kulcsfontosságú szövegről kérdezték. Ezt még 1945 őszén dolgozta ki az ideiglenes nemzetgyűlés, melyben a legnagyobb erő a Francia Kommunista Párt volt. Egyes kortársak szerint végül azért utasították el, mert nem sokkal a népszavazás előtt jelent meg, óriási visszhangot keltve a magyar Koestler Arthur Sötétség délben című regénye. Ha igaz, ez az óriási példányszámban megjelenő könyv vette el a szavazók kedvét a kommunisták hatalomátvételét előkészítő alkotmánytervezettől…
Úgy érzem, hogy a legújabb hazai népszavazást szervező Új Magyar Köztársaság Egyesületnek nem jön be a huszonegyesben az ász és a nyolcas mellé az alsó, valószínűleg nagyobb lapot kap, amitől a kezdeményezése befuccsol. Jó, ha a szétforgácsolt ellenzék legalább a 2018-as választásokra összefog, és olyan politikai programot dolgoz ki, mely akkor vonzó lesz a választók számára. Mert azt már többé-kevésbé tudjuk, mit tenne a baloldal a negyven évet dolgozott férfiakkal, a tanköteles kamaszokkal vagy a kamarai tagsági díjjal. Ám attól tartok, ennél jóval több és fontosabb kérdésben kell kialakítania a Fidesztől markánsan különböző álláspontját, és ennek egyelőre nem sok jele látható.”