Bol-dogság, gyere haza!

„Noha azt nem tudom, szerencsés-e mindig a klasszikusan bevált elemekhez ragaszkodni – lásd még: ha magyar rendezvény, akkor kizárólag puli, pálinka, csikós háromszögben kell értelmezni a kiegészítő kellékeket, holott van nekünk szilvaorrú keszegünk, mákos gubánk és Rubik-kockánk is –, abban feltétlenül megállapodhatok magammal, hogy hibát korrigálni sosem késő. Jó, ez a szegény, immár kimúlt Bol-Dogra fókuszáló történetfolyam Kálmán Olga és Gyárfás Tamás helyenként vígjátéki elemeket felvonultató, ATV-beli performansza nyomán kapott az indokoltnál nagyobb nyomatékot, mindazonáltal az események konklúziója mégiscsak túlmutat önmagán. Kellő idealizmussal rögzítem: milyen szép lenne, ha nagyobb és tényleges ellenállásba ütköző (köz-) ügyeket ilyen – tréfás alakításokat persze nélkülöző – határozottsággal blokkolnának az illetékes agymenők, s nem csupán néhányra lehetne rábökni, hogy (egyszerűsítés következik) itt egy internetadó, ott egy Sándor Mária.

Agymenésbe ojtott tragikomédia – akármelyik oldalt és/vagy csoportosulást nézzük is – az elmúlt évtizedekben, években akad éppenséggel bőven, de e dolgozat végén a világért sem szeretnék eljutni a filmszatírakirály Frank Drebin felügyelőig (vö.: Csupasz pisztoly), aki csak olyan világot szeretne maga körül látni, amelynek keretei között lehet friss tejet kapni a sarki boltban, este hét után is.”