„Hogyan öltözködjék a tanárember, ha megjelenésével méltó akar lenni hivatása rangjához? Ezt nemcsak azért kell rögzíteni, mert a pedagógustársadalom hajlamos fürdőgatyában, fényes diszkóruhában vagy a halál angyalának öltözve órára járni, hanem a minőséget tekintve is: főleg az otthon koktélt szürcsölgető és szelvényeket vagdosó alsó tagozatos tanítók hajlamosak nem figyelni a minőségre.
Mi magunk például nem tudunk úgy megállni a piaci ruhaárus sátra vagy a kínai bolt előtt, hogy össze ne akadjunk unokánk valamelyik tanárával, aki aztán zavartan magyarázza, hogy nem neki lesz a filléres, hamisított márkájú melegítő, hanem rászoruló ismerősének. Persze, bólintunk megértőn, de vigyázat, nem az igényesebb kilós használtruha-boltokról beszélünk, onnan a működő reformoktól meggazdagodott magyar középosztály öltözködik.”