Kitört a botrány: a katolikus egyház kabaláját tervező művész korábban vibrátorokat és LMBTQ-képeket készített
Az egyháznak tervezett kabala jóval ártatlanabb azért, de a művész múltja így is felkorbácsolta a kedélyeket.
Abban egyetértek Lovasi Andrással, hogy ez a dolog egyáltalán nem vicces. Az emberek egyenlősége ugyanis halálosan komoly dolog, méghozzá szó szerint.
„Lovasi András a minap a Mandinernek adott interjút, amelyben szóba került a melegházasság is. Lovasi nem ért egyet azzal, hogy a melegek is házasodhassanak, mert a házasság szerinte nem vicc. Komolyan?
Idézném az elmondottakat: »Szóval éljen mindenki boldogul, ahogy neki tetszik, de a házasságból ne csináljunk már viccet. Még a polgári esküvőt megértem, az amúgy is csak egy jogi aktus, bár nem gondolom, hogy például egy örökbe fogadott vagy háromszülős gyerek ugyanolyan esélyeket-mintákat kap, mint egy normális családban felnövő. De vannak országok, pl. Svédország, ahol a melegek egyházi esküvőt is köthetnek, ami szerintem teljes tévút.«
Abban egyetértek Lovasi Andrással, hogy ez a dolog egyáltalán nem vicces. Az emberek egyenlősége ugyanis halálosan komoly dolog, méghozzá szó szerint. Nem vicces például, hogy az LMBTQ fiatalok körében nagyságrendekkel magasabb az öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek aránya, mint a heteroszexuális fiatalok között. Egyes kutatások szerint (lásd a linket) akár 30-40 százalékkal. Az sem vicc, hogy az LMBTQ emberek szexuális preferenciájuk miatt zaklatásnak, sőt nyílt erőszaknak vannak kitéve. Nem vicc, hogy emberekről szexuális preferenciájuk miatt, Magyarországon immár az Alaptörvény is kimondja, hogy másodrendű állampolgárok. Nem vicc, hogy Lovasi szerint egy örökbefogadott gyermekeket nevelő család nem »normális«. (...)
Tudja kedves András – remélem nem baj, hogy így közvetlenül megszólítom – az LMBTQ emberek egyenjogúságáért küzdők azt szeretnék, hogy a szexualitás, a családi élet egyszer és mindenkorra magánügy legyen. Nem ők, nem mi politizáljuk a kérdést, hanem például Ön. Én egyáltalán nem tartom viccesnek, amikor a melegek egyenjogúságának ellenzői vádolják az emberek egyenlőségét követelőket azzal, hogy »kötelezővé akarják tenni nézeteiket«. Nem, a dolog éppen fordítva áll. Mi ugyanis azt szeretnénk, ha senki nem írná elő, mi a kötelező, hogy mi a normális párkapcsolat, mi a normális család. A helyzet az, kedves András, hogy senkit sem érne semmilyen hátrány, ha a melegek is házasodhatnának. Annyi történne, hogy sok embertársunk végre egyenlő jogokat élvezne velünk. És ennél kevés komolyabb dolog van a világon.”