Nem ő az ellenség

Szerintem, ahogy az írásban hivatkozott média, ugyanúgy a szerző is mellékvágányra viszi a témát. A kamara jogilag önálló szakmai érdekképviselet, feladatkörében szakmát érintő intézkedések tartoznak. Mielőtt bárki farkast kiált, szögezzük le, hogy az állam, vagyis a minisztérium átutalta a túlórapénzt, de a kórház saját hatáskörben húzta-halasztotta a kifizetést. – írja a szerző. Ez azonban a dolgozók érdekképviseletét ellátó szakszervezetnek lenne a feladata, amely ugyancsak jogilag független szervezet. Sándor Mária több felvetése hasonlóan szakszervezeti feladatkörbe tartozna. Ő azonban úgy állítja be a nyilatkozataiban, mintha a kamara lenne a hibás, mert megtehetné a változtatást, de nem teszi meg. Nem olvastam minden nyilatkozatát a médiában, így abban nem tudok véleményt mondani, hogy a összességében milyen etikátlan tényezők vannak. A kamarai etikai kódex tartalmazza a tömegtájékoztatással, a nyilvánossággal kapcsolatos magatartást, mely szerint: VIII. Az egészségügyi szakdolgozó kapcsolata a tömegtájékoztatással, a nyilvánossággal VIII.1. Az egészségügyi szakdolgozónak a tömegtájékoztatásban történő vélemény nyilvánításkor törekednie kell arra, hogy fellépése tükrözze az egészségügyért és a segítségre szoruló emberekért érzett elkötelezettségét. VIII.2. A nyilvánosságnak szánt bármely információnak világosnak, tényszerűnek, elfogulatlannak és (tudományos) bizonyítékon alapulónak kell lennie. Az információk nem kelthetnek sem alaptalan félelmet, sem alaptalan nyugtalanságot a társadalomban, vagy egyes csoportokban, személyekben, és nem okozhatnak, nem ébreszthetnek megalapozatlan elvárásokat, reményeket. Szerintem ennek figyelembevételével kellene a témát vizsgálni, véleményezni. Ami pedig az egészségügy helyzetét illeti – ahogy Sándor Mária is mondja – nem most romlott el, hanem évtizedekkel korábban. Szerintem az 1970-es évek második felétől. Ez követően mindegyik kormány „átszervezet”, csökkentette a normákat, az ellátást összemosta a szociálpolitikai feladatokkal, de egyre kevesebb forrást biztosított hozzá. A fejlesztések, rekonstrukciók sorra elmaradtak, az átszervezésnél a kocsi megelőzte a lovakat. (Lásd például a korház bezárásokat, korházi ágyak megszűntetését, a betegszállítás korszerűsítésének az elmaradását.) Az elmúlt időszakban többször kísérlet történt az egészségügy privatizációjára. Különböző elképzelések történtek, ehhez kapcsoltak átszervezéseket, melyek végül káoszt okoztak. Sándor Mária tilórájának a ki nem fizetése, késve történő fizetése is erre vezethető vissza. Aki ismeri az egészségügyben folyó adminisztrációt, az látja a bürokráciát, a sok felesleges tili-toli munkát, amely forrásokat von el és csökkenti a betegre fordítható időt. Az egészségügy ellátó intézmények költséggazdálkodását is érdemes lenne áttekinteni, mert az egyéni praxisok megléte jó pár ellentmondást tartalmazhat a gazdálkodásban. Sajnos, amit 40-45 év alatt nem tudtak megoldani, azt 4-8 év alatt nem lehet megoldani, csak törekedni lehet a javulás tekintetében. Természetesen ahol Sándor Mária nyilatkozott más a vélemény, mert elsődleges a politikai felhang a regnáló kormánnyal szemben.

Milyen kamarai mintától is kellene a kormánynak távol maradni? A primitív behajtásra átállt Parragh úr-féle kamarai mintától legelőször.

Sandor Maria ne ugraljon, a miniszter urnak most fontosabb dolga van, pld az enekorak szamanak novelese. A zene gyogyit !

Az egeszsegugyet majd rendbeteszi Orsos az olimpia hasznabol, addig is inkabb epitsunk meg egy stadiont Felcsutra !