„Honnan ez a pökhendi arrogancia?” – Visszaszólnak a költőcelebnek a lebutuskázott antifeministák

„Karafiáth a legócskább szalmabáb-érveléssel »dolgozik«: tőlünk soha el nem hangzott állításokat ad a szánkba, hogy aztán nagy műfelháborodással elítélhessen és kioktasson minket. (…) 

Minden újító és radikális ideológiának trükkje a múlt minél sötétebb színekre festése annak érdekében, hogy saját üdvözítő elméletét vonzóbbnak tüntethesse fel. A feminizmus ezért beszél lépten-nyomon férfiuralomról, patriarchátusról, nők elnyomásáról. Vegyük észre: vegytiszta marxizmusról van szó, csak épp az elnyomó tőkés helyére a férfi, az elnyomott munkás helyére a nők kerülnek. Elfeledkezve arról, hogy az úgynevezett »patriarchátus« évezredeiben a férfiak 99%-a más sem csinált, mint haláláig keményen dolgozott családja napi betevőjéért. Ők lettek volna az elnyomók?

De a legócskább trükk mégiscsak az, hogy derék feministáink nem a startvonalnál, hanem rögtön a dobogón követelnek egyenlőséget. Erről szól a fizetési különbségekről való csúsztatás, erről szól a női kvóta agyréme.

Kedves Orsolya! Nem vagyok megvezetett, nem vagyok tájékozatlan, nem vagyok »butuska«. Öntudatos, független nőként, aki a saját eredményeire büszke, megalázónak érzem a kikényszerített privilégiumokat, és kikérem magamnak, hogy egy arrogáns, totalitárius és dogmatikus szervezet az én nevemben nyilatkozzon és ténykedjen.”