„Erősen kezdődött ez az év, hiszen még el sem telt az első hét, amikor merénylők támadtak a francia Charlie Hebdo szerkesztőség munkatársaira. Az ügy világméretű, legalábbis kontinentális véleményvihart kavart, amelynek a tanulságait talán mindenki levonta az elmúlt hónapok folyamán. Akkor még nem sejtettük, én biztosan nem, hogy újabb, sokkal erősebb vihar van készülőben, amely immár nem csupán politikai nézetek mentén osztja meg a felebarátokat, hanem akár barátságok is tűzpróba alá eshetnek. A menekült/bevándorló/népvándorló téma ugyanis nem elsősorban a klasszikus jobb-bal, avagy konzervatív-liberális erővonalak mentén rendez valamiféle csoportokba bennünket (így, tetszik, nem tetszik, engem is), hanem humánum kontra félelem zászlókkal a kezünkben közelítünk a témához, s nézünk egymással olykor farkasszemet, amúgy egyazon nemzet tagjaiként. A humánus megközelítés híveként azért tartok kimondottan veszélyesnek minden olyan törekvést, ami a rettegést, aggodalmat erősíti a közvéleményben, mert abban alighanem mindenki egyetért, hogy puskaporos hordón ülünk. A szolidaritás nem jelenti, nem jelentheti a problémák elkendőzését, de a feszültség szítása biztosan nem a megoldás keresését szolgálja, egy kialakuló konfliktus eszkalálódását annál inkább.
És akkor itt van nekünk ez a tér. Vannak persze máshol is menekültek szép számmal, de hiába Szeged környékén akad vélhetően a legtöbb konfliktus, hiába a menekülttáboroknál, főleg Bicskén, Győrben és környékén érzékelhető leginkább a probléma jelenvalósága, ezek a helyek nem Budapesten vannak. Márpedig annak van ebben az országban fő hírértéke, ami a fővárost érinti. Ilyen szempontból köszönet illeti a menekülteket, hogy ott is észrevetetik magukat, emiatt még inkább kénytelenek vagyunk szembenézni a helyzettel. Plusz pont jár a sorsnak, amiért teljesen véletlenül a II. János Pál pápáról nemrég elnevezett tér vált a probléma - alighanem ideiglenes - centrumává. A sokak által tisztelt egyházfő igencsak jeleskedett a falak lebontásában, a kitárt kapuk, kitárt karok politikáját folytatta. Legtöbbször hangoztatott üzenete pedig ez volt: ne féljetek!