Tuaregek a határon

„Az illegális bevándorlók hosszú tömött sorai mostanság eltakarhatják ugyan a közvélemény elől, de nem árt odafigyelni egy erőszakos kisebbség egyre gátlástalanabb akcióira sem, mert legalább akkora veszélyt jelentenek a magyar társadalomra, mint egy síró gyermekek között elvegyült terrorista. Sőt, talán még nehezebb védekezni ellenük, mert jól láthatóan önmagukat demokratának nevezők mennek túl minden elképzelhető határon. (...)

Eleinte érthetetlennek tűnt az a vehemencia, amivel Vadai Ágnes, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció alelnöke rácuppant a látszólag súlytalan józsefvárosi sztorira. Közleményében kopasz verőlegényekről értekezett, és Pintér Sándor belügyminiszter lába szárán igyekezett fölkapaszkodni a kamerák magasságába. Ám tüzetesen áttanulmányozva az eseményeket elejétől a végéig dokumentáló felvételeket, fény derül a rejtett összefüggésekre. Tuareg környezetében ugyanis minden kétséget kizáróan a DK által szervezett gyűlöletszeánszokon megismert figurák vicsorognak. Egyikük, aki Gyurcsány minden egyes fellépésén ott sertepertél, szemmel láthatóan együttműködik Szabóékkal. Nagy tehát a baj!

Gondoljunk bele, egy bukott, de újabban ismét milliós szavazóbázisról vizionáló miniszterelnök aktivistái inkognitóban provokálják egy olyan ünnepség közönségét, ahol a szónok a Fidesz kommunikációs igazgatója. A provokációnak olyan figurák ülnek föl, akiknek semmi közük a szervezőkhöz, de külső ismertetőjegyeiket tekintve könnyen megbélyegezhetők, hiszen ha kopaszok, akkor nácik, ha pedig nácik, akkor a honi szélsőbaloldal szerint kormánypártiak. Vagyis a fasiszta kormány verőlegényeivel megakadályozza a békés elégedetlenség kifejezését. Skandalum, vége a demokráciának, oda a jogállam, visít Vadai és a többiek. Miközben egyáltalán nincs kizárva az sem, hogy a kopaszokat ugyanazok világosították fel a józsefvárosi ünnepség jelentőségéről, akik Szabó Gáborékkal elhitették a törvényesség határát súroló politikai üldözés létjogosultságát. Összenő ugyebár, ami összetartozik.”