A rosszcsont

„Nem sokan gondolták volna, hogy a nyugati szurkolói kultúra meghonosítására szent misszióként tekintő Csányiék valaha engedni fognak, de megtették. Idehaza az önkritika fehér holló, dicséretet érdemel a futballvezetés. Az öröm hatványozódott, amikor kiderült, hogy az MLSZ a válogatott találkozókon sem igényli a kártya meglétét. Szeptember 4., magyar–román, itt az idő – őrjöngött magában sok ezer »szakadár« július elején, az eddig távol maradó fanatikusok hangorkánja besöpri majd a győztes gólt az ősi rivális kapujába.

A szövetség azonban nem híve a tombolásnak. Ahogy a biztonságiak leültetik a lelkesebb rajongókat a lelátón, úgy csillapította le a szervezet az országban eluralkodó futball lázat. »Az MLSZ a kártyakötelezettség felfüggesztésével mindenki számára hozzáférhetővé tette a (Magyarország–Románia) mérkőzés megtekintésének lehetőségét«. »Annak érdekében, hogy a kártyával nem rendelkezők is ott lehessenek a mérkőzésen és a helyszínen buzdíthassák a csapatot, a szervezők ötszáz jegyet biztosítanak számukra.« 30 napon belül két állítás és egyetlen feloldhatatlan ellentmondás. 500 jegy nem 21 ezer, miképp az épelméjűt is az különbözteti meg az idiótától, hogy képes gondolkodni. A szövetség mégis azt hiszi, hülyének lehet nézni a azokat, akik egyébként a válogatott hátországát jelentik, egyben ők azok, akik évente tízmilliókkal járultak hozzá az új MLSZ-székház felépüléséhez és a szövetség dolgozóinak fizetéséhez. Érthetetlen, miért hitegették heteken át a reménykedőket, hogy minden földi halandó, lapuljon klub- és futballkártya a zsebében vagy sem, bejuthat a nagy meccsre, ha van legalább 3500 forintja. A bánatot az sem enyhítette sokkal, hogy végül nem ötszáz, hanem közel ezerötszáz szerencsés vehetett jegyet személyivel.”