Az ajtó mögött

„Bár az aktuális szociális államtitkárok már évek óta hakniznak az országban azzal, hogy gőzerővel zajlik az elavult, lélekölő, személytelen tömegintézmények, szociális otthonok kiváltása, és a fogyatékkal élők, a pszichiátriai és a szenvedélybetegek jóval kisebb, modern otthonokba költözhetnek majd, a valóságban – ahogy az ábra mutatja – még sehol sem tartunk. A színesebb, motiváltabb élet ezeknek a betegeknek még mindig csak álom, és nem elég, hogy mindennapjaik sivárak és céltalanok, még emberi jogaikat is megsértik.

Az, hogy az ombudsman két hónapon belül három bentlakásos intézményben is súlyos jogsértéseket tárt fel – és információink szerint a közeljövőben újabb elmarasztaló jelentések látnak majd napvilágot –, egyértelműen rendszerszintű problémát jelez. A Czibere Károly vezette szakállamtitkárság eddigi reakciója azonban finoman szólva sem megnyugtató: sokáig hallgat, a sajtó által kirobbant botrány hatására kelletlenül vizsgálatot indít, aminek eredményét aztán több mint egy hónapig titkolja. Az az érzése az embernek, mintha még mindig szeretnék a dolgot minél kisebbnek láttatni. A megoldáshoz ugyanis nem elég néhány embert elküldeni, és bírságot kiszabni. Az egész rendszert kell megújítani, amihez rengeteg pénz, új épületek, eszközök, és jól megfizetett dolgozók kellenek. A struccpolitika igen veszélyes, hiszen nem pusztán tárgyakról, épületekről van szó, hanem olyan beteg emberekről, akikről az elmúlt évtizedekben megfeledkeztek. Nem lehet tovább takargatni a problémákat: az ajtót valaki kinyitotta, azt visszacsukni már nem lehet.”