„Mit lehetne tenni Budapesten, hogy élhetőbb legyen a város? Sűríteni kell a funkciókat, fel kell használni a meglévő infrastruktúrát, és aktivizálni kell azt, ami már a rendelkezésünkre áll. Szerintem ez most egy nagyon jó lehetőség. Nem ellenzem, hogy építsünk valamit egy parkba, de megkérdőjelezem, hogy valóban kell-e 70-90.000 m2-t a parkba építeni. Ez egy hatalmas épülettömeg, sok funkció, lehetetlen megcsinálni anélkül, hogy a park ne szenvedje meg.
Kell ez nekünk? Ha megnézzük a tervezési programot, a 96.000 m2-es beépítést, szerintem feltétlenül meg kell építeni, sőt lehet, hogy még többet is kellene, de mindezt úgy, hogy megtartjuk, respektáljuk, amink van, és továbbfejlesztjük, ami nem jó. Ha megnézzük Budapest térképét, és vesszük a 96.000 m2-t, a központ 1 km-es vonzásában majdnem az egész terület rendelkezésünkre áll. És ha tovább megyünk, 6-7-szer több területet találunk anélkül, hogy a park zöldterületét bántanánk. Elszalasztott lehetőség, ha hagyjuk az üresen hagyott, használaton kívüli 600.000 m2 területet, hogy várjon még 25 évet, hogy legyen rá pénzügyi forrás.
A Puskás Stadion körüli terület sok lehetőséget rejt. Rotterdamban készítettem egy tervet a Feyenoord Stadionra, ahol le akarták bontani a meglévő szerkezetet. Én erre azt mondtam, hogy őrízzük meg, és aktivizáljunk mindent a környezetében. Egy másik lehetőség a Nyugati pályaudvar, rengeteg lehetőség van benne. Újra kell hasznosítani, mint például a párizsi Musee d’Orsay vagy a High Line-t New Yorkban.
Végül, de nem utolsó sorban ott van a Városháza. Hogy használják ma? Nem rossz, de lehetne sokkal jobb. Lehet, hogy nem az én javaslatom volt a legjobb, de szerintem ezt meg kellene csinálni. Ahelyett, hogy azt színleljük, hogy több 10.000 négyzetméter új épületet építünk, és hozzá sem nyúlunk a fákhoz. Ugye nem lenne rossz, ha egy Filharmonikus Zenekar játszhatna a város közepén?
Azt javaslom, hogy ahelyett, hogy egy külföldire várnak, hogy megoldja a problémát, kezdjenek el reálisan gondolkozni. Az építészet egy eszköz, nem egy öncél. A város minősége a benne zajló élet minősége. Ha nem tudunk valamit tényleg fejleszteni, akkor valakinek - talán politikai, talán kulturális - napirendjét követjük.
Értsék meg, zöldfelületet a legnehezebb építeni. Minden épület jobbá lesz, ha van mellette egy öreg fa. Egy vadonatúj épület egy 1 méteres fával szegényes, mindegy milyen jól van megtervezve. Csak akkor kezdik az emberek komolyan venni a házat, amikor a fa elkezd növekedni. A parkot és a fák korát nem lehet annyival elintézni, hogy, »én építész vagyok, nem fákat csinálok«. A városi élet minősége ezeken múlik, talán még jobban is, mint az épületek minőségén.
A városnak lendületet kell adni, és biztosítani kell, hogy mindenki ötletét befogadhassuk, ne csak egyét. Végül pedig ne hagyják, hogy a szavaim esetleg elbátortalanítsák önöket a cselekvéstől. Kezdjék el. Most.”