A megvezetett, szegény népek illúziói a gazdagodásról

„Ilyen szegény nép a magyar is. Nyilván vannak nála még szegényebbek is, de azért tartsuk fenn egy mércét. A magyar nép túlnyomó része nem tudja, hogy a liberális demokrácia és a kapitalizmus azért vált paradigmává a nyugati civilizációban, mert ez a kettős tudja a legalkalmasabb keretet teremteni a lehető legnagyobb értékteremtésre. Nem véletlenül alakultak ki elég sok vér, verejték, és könny árán. Az egyik vagy mindkettő lerombolása akár radikálisan beszűkíti az értékteremtés lehetőségeit. Amikor értékteremtésről beszélek, piacosítható értékekről beszélek -- nyilván van egy csomó olyan szubjektív érték, amelyet én is fontosnak tartok (a vasárnapi délutáni amatőr versfaragástól kezdve a baráti társaságok lélektani mélységű beszélgetéseiig), de sajnos a világgazdaság és a népek gazdagodása kicserélhető értékeken alapul, és az idioszinkratikus (itt: egy népre speciálisan jellemző, zártkörű, máshol nem »értékelhető«) értékek nem ilyenek. (Ennyi a különbség piaci szempontból Bartók és Karthagó nevű banda muzsikája között.)

Magyarországon az ilyen értékek túlnyomó részét multik termelik meg, de állammagyarok lopják el, aki utóbbiak maguktól nem képesek értékteremtésre, ezért a hatalmukkal visszaélve gazdagodnak. Nem érdekli őket egy olyan értékteremtési mechanizmus beindítása, amelynek eredményeként a magyar nemzet beleállhatna a világ piaci vérkeringésébe. Inkább kihasználják a magyarok túlnyomó részének évszázados illúzióit a nemzetünk Isten adta értékeivel és értékteremtő képességével kapcsolatban -- elhitetve velük, amire a többségük szívesen lecsap, hogy van magyaros cselvetés, amellyel élre lehet törni. Súlyos félreértés. Az ilyen magyaros cselvetések miatt jutott oda az ország, ahol most tart -- ez nem unortodoxia, ez az ortodoxia nálunk. Ahelyett, hogy a kormányzat a realitások mentén »nevelné« az országot, felkészítené a népét a versenyképes tudásra és viselkedésre, aláássa a maradék esélyeit is a sikerre.”