Klasszifikáció: idő nélkül nem megy

„Ültess össze tíz borászt, és bízd meg azzal őket, hogy hozzanak össze egy játszóteret a helyi óvodának: néhány üveg bor és egy kellemes este elég ahhoz, hogy megoldják a feladatot. Ha viszont arra kéred meg őket, hogy állítsák minőségi sorrendbe az általuk művelt dűlőket, talán egy életre elég feszültséget szítanak fel néhány óra alatt. Lényegében ez az oka annak, hogy történelmi alapok nélkül nem lehet dűlőbesorolást létrehozni.

Az az igazság, hogy efféle lista létrehozása mindig is súlyos kihívást jelentett, és a csillagok különleges együttállása kellett ahhoz, hogy siker koronázza a kezdeményezést. Olykor döbbenetesen nagy áldozatok nyitottak utat a megvalósulás előtt.

A tokaji szőlők első osztályozással egybekötött összeírásai a XVII. század végi polgárháborús-szabadságharcos időszakában születtek, amikor a Habsburg-ellenes elit megbüntetése és lecserélése lendületet kapott. Dolgozott a hóhér Bécsben, Eperjesen és Kassán, csattantak a vaslakatok a börtönök ajtaján és a bilincseken, az udvar számára pedig egymás után készültek a frissiben konfiskált vagyontárgyakat számba vevő listák – így a tokaji szőlőkről is. A tokaji szőlők ugyan szőlőket listáztak és a nem dűlőket, ám a nevek mellett feltüntették az ültetvények osztályát. Amikor egy dűlőből több szőlőt is elkoboztak, előfordult, hogy egy-egy termőhelyen két-három osztályba is besoroltak a szőlőskerteket. Az eltérések mellett azonban finoman formálódni látszott a termőhelyekről alkotott ítélet, ami a XVIII. századra megágyazott a dűlőosztályozás fogalmának.”