„Hatvanezer ember befogadásának módozatairól egyeztet hosszú hetek óta a félmilliárd lakossal bíró Európai Unió. Képletesen ez valami olyasmi, mintha két elefánt - afrikai persze, mert ott a hímek elérhetik a hat tonnát is - arról vitatkozna hónapokon át, vajon elbírja-e egy kismadár súlyát.
Az egy dolog, hogy az Európai Unió most nyíltan is felvállalja, hogy a menekültekre afféle kellemetlen teherként tekint, és hiába az éppen az európai borzalmak tapasztalatára ácsolt nemzetközi menedékjog intézménye, ha lehet, inkább most kibújna a felelősség alól.
Hogy miért? Arra Angela Merkel már adott egy elég elterjedt választ néhány napja a kitoloncolástól félő palesztin kislánynak: ha túl jól bánnánk veletek, és csak úgy befogadnánk titeket, akkor csak dőlne a nép a libanoni táborokból, meg »Afrikából«. Sajnos gyakran körülbelül ilyen mélységűek Angela Merkel kollégáinak is az érvei, azt a képzetet keltve, hogy Afrika ugrásra készen várja, hogy hajóra pattanjon és meghódítsa Európát. Ebből a vízióból talán az egykori gyarmattartók lelkiismerete és rémképei is szólnak, és persze arra valók, hogy ránk ijesszenek, valójában azonban semmilyen tudományos realitás nem áll mögöttük. Attól, hogy rosszabbul bánunk az Európában lévőkkel, nem csökken a kontinensre vágyók száma, ahogy a magyar kerítésre helyezett pengék sem fogják csökkenteni a szabálytalan határátlépők számát. Csak a sebek lesznek mélyebbek, a megaláztatás embertelenebb.”