Népszavazás nyugdíjügyben?

„A méltányos nyugdíjrendszer logikájának megértéséhez érdemes kényszer-megtakarításként felfogni a tb-nyugdíjrendszert. Ekkor közelítőleg igaz a következő egyenlet: járadék/járulék = befizetési időtartam/kifizetési időtartam. Egyelőre csak képzeletben újra rugalmassá téve a rendszert, hasonlítsunk össze egy 40 éves jogviszonnyal 58 évesen nyugdíjba vonuló nőt egy 39 évnyi jogviszonnyal 61 évesen nyugdíjba vonuló nővel, feltéve, hogy mindketten azonos keresetűek és 78 évig élnek. A befizetési időtartam/kifizetési időtartam 40/20 = 2, illetve 39/17 = 2,3; tehát a rövidebb ideig befizető, de jóval később nyugdíjba menő dolgozó 15 százalékkal nagyobb nyugdíjat érdemel.

Jól bevált nemzetközi példák alapján a rugalmas nyugdíjkorhatár következő modelljét javaslom. A német pontrendszert követve minden magyar dolgozó évente annyi pontszámot kapjon, amennyi a nettó keresete és az országos nettókereset hányadosa – de csak a visszahozott plafonig, pl. az átlagkereset duplájáig. Egy nyugdíjpont értékét minden évben előre meghatározott automatizmus határozza meg. Ha a dolgozó éppen az általános korhatár elérésekor megy nyugdíjba, akkor a dolgozó normálnyugdíjat kap, amely az éves pontok összegének és a pontértéknek a szorzata. Az általános nyugdíjkorhatár mellett megadunk egy minimális nyugdíjkorhatárt is, például 2-3-4 évvel az általános korhatár alatt. Ha valaki a minimum és az általános korhatár között megy nyugdíjba, akkor nyugdíja a normálnyugdíjtól évente lefelé 3 százalékkal eltér. (Felfelé is hasonló rugalmasságot javaslok, még a közalkalmazottak körében is.) A svéd példát követve emellett legyen egy elfogadható minimális nyugdíj (nem 28 500 forint!), amelyet nyugdíjjóváírás egészít ki.

A részleteken és az átmenet időzítésén lehet és kell is vitatkozni. A lényeg a rugalmasságon van. De egyszer és mindenkorra meg kellene szabadulni az olyan végletesen egyszerű és kártékony nyugdíjszabályoktól, amelyek legalább 40 éves szolgálati időt vagy legalább 62,5 éves nyugdíj-életkort követelnek. Nálunk sokkal sikeresebb országokban ismeretlenek az efféle otromba szabályok. Igaz, ott az államigazgatás teszi a dolgát: pártatlanul tájékoztatja a közvéleményt a különböző elképzelések költségéről és hasznáról. Már a kérelem beterjesztésének másnapján elmondja, hogy mennyi kárt okozott a Nők 40, és mennyivel növelik a kárt a kiterjesztést. Ha nagyon igényes a hivatal, akkor felhívja a figyelmet, hogy milyen fontos lenne visszatérni a rugalmas korhatárra.”