Arról beszélek ugyanis, hogy miként maradhat meg vidéki térségekben normális életminőségben az ember, hogy ne legyen pusztán a lakhelye miatt másod-/harmadrangú állampolgár a hazájában.
„Tessék bátran megnézni, amit idáig képviseltem: helyi foglalkoztatás, minél nagyobb jövedelemmel az ágazatban dolgozóknak. Én igazán tudom, hogy ha az emberek jelentős részét megkérdezzük vidéken, mit szeretnének: 50 hektár állami földet 20 évre bérbe, vagy 300 ezres nettó fizetéssel stabil munkahelyet 10 évre. Tíz emberből nyolc-kilenc az utóbbit választaná.
Azonban a gond az, hogy a jelenlegi nagygazdaságaink túlnyomó többsége nem ilyen jövedelmeket biztosít, amellett, hogy alacsony foglalkoztatással dolgozik. Több száz hektáronként foglalkoztatnak egy főt, ami azt jelenti, hogy rendkívül rossz hatékonysággal hasznosítják országunk természeti erőforrásait. Vannak agrárágazatok, amelyek már 1-2 hektáronként képesek eltartani egy családot, és vannak pl. külterjes legeltetésre alkalmas gyepek, amelyek 100 hektáronként sem. Épp ezért a birtokpolitika legfontosabb minőségi indikátora nem a méret, hanem hogy hány főt képes foglalkoztatni hektáronként az adott lehetőségek (és termőképesség) mellett. Ez szinte (leegyszerűsítve) egy foglalkoztatott fő/aranykorona arány, ahol a minél kevesebb aranykoronán foglalkoztatott alkalmazott a jó, a támogatandó.
Persze Uj Péternek igaza van abban, hogy a kisbirtokrendszer nem záloga a vidéki jólétnek. Persze, hogy nem. Persze, hogy Mugabe nem tudott eredményt elérni, mert ha a három legfontosabb szabályozó tényező nem áll az ügy mellé (adópolitika, támogatáspolitika, jogszabályi környezet), akkor esélye nincs a családi gazdaságok önfenntartó gazdálkodási lehetőségeinek. De hazánk esetében arról van szó, hogy itt van egy halom pénz az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapban és részben még a strukturális alapokban is, amiből térkövezgetünk és falusi szökőkutakat csinálunk, miközben ez az, ami arra lenne, hogy az önfenntartóbb gazdálkodói rendszert létrehozzuk, és arra helyi ipart építsünk, és gazdasági függetlenséget (értsd: fenntarthatóságot) teremtsünk. A föld megműveléséhez szükséges gépek előállításával, a megtermelt javak feldolgozási eszközeinek előállításával és az egyéb jövedelemtermelési lehetőségekkel együtt.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
A számok nem hazudnak: a reálbérek is kilőttek, köszönhetően a családi adókedvezményeknek és az anyák támogatásának – mutatjuk, pontosan mennyivel visznek haza többet a magyar dolgozók, mint egy évvel ezelőtt.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
