„Ön szerint mennyire korrupt Magyarország?
Nagyon. A korrupció már az általános iskolában, a puskázásnál kezdődik. Ez a fajta szívességkultúra a valódi teljesítmény kárára megy. A diákok tudják, hogy csalnak, emiatt ki vannak téve a tanárok önkényességének. A pedagógus is tudja ezt, inkább szemet huny felette, ahelyett hogy büntetné a csalást. Maga a tanár is egy szívességkereskedő. Eltűri a puskázást, hogy aztán a diák engedelmeskedjen az ő önkényességének. Végeredményben ez a minta már gyerekkorban beleszívódik a társadalom viselkedéskultúrájába. Amikor 1956 után az Egyesült Államokban puskát kértem az új diáktársamtól, a tanár behívott. Megkérdezte, hogy nem érzek feszültséget a méltóságom és a kérésem között? Mert mi történik, ha nem tudom a választ? Elbukom a vizsgát, de leporolom magam, és újra nekiállok, mindaddig, amíg nem sikerül. Addig, míg amit teszek és mondok, alku tárgya lehet, a magyar gazdaság korrupt marad. Ez a tünetegyüttes ugyanakkor nem hungarikum, hiszen minden olyan országra jellemző, amelyet hosszú évekig elnyomtak. De fontos felismerni, hogy a magyar korrupció nemcsak bizonyos egyének gaztette, hanem a magyar észjárás természetes következménye. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen ettől megszabadulni.
Komoly gondot jelent a magyar gazdaság számára, hogy alig hiteleznek a bankok. Miben látja ennek okát?