„Ön szerint mennyire korrupt Magyarország?
Nagyon. A korrupció már az általános iskolában, a puskázásnál kezdődik. Ez a fajta szívességkultúra a valódi teljesítmény kárára megy. A diákok tudják, hogy csalnak, emiatt ki vannak téve a tanárok önkényességének. A pedagógus is tudja ezt, inkább szemet huny felette, ahelyett hogy büntetné a csalást. Maga a tanár is egy szívességkereskedő. Eltűri a puskázást, hogy aztán a diák engedelmeskedjen az ő önkényességének. Végeredményben ez a minta már gyerekkorban beleszívódik a társadalom viselkedéskultúrájába. Amikor 1956 után az Egyesült Államokban puskát kértem az új diáktársamtól, a tanár behívott. Megkérdezte, hogy nem érzek feszültséget a méltóságom és a kérésem között? Mert mi történik, ha nem tudom a választ? Elbukom a vizsgát, de leporolom magam, és újra nekiállok, mindaddig, amíg nem sikerül. Addig, míg amit teszek és mondok, alku tárgya lehet, a magyar gazdaság korrupt marad. Ez a tünetegyüttes ugyanakkor nem hungarikum, hiszen minden olyan országra jellemző, amelyet hosszú évekig elnyomtak. De fontos felismerni, hogy a magyar korrupció nemcsak bizonyos egyének gaztette, hanem a magyar észjárás természetes következménye. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen ettől megszabadulni.
Komoly gondot jelent a magyar gazdaság számára, hogy alig hiteleznek a bankok. Miben látja ennek okát?
Alapjában véve két oka van. Egyrészt a rosszul kihelyezett hitelek miatt a minősített, tehát hátrányba esett hitelállomány eléri a teljes kihelyezett hitel mennyiségének 27 százalékát. Ez jelentős mértékben leköti az erőforrásokat. A pénzintézeteket terhelő bankadó és tranzakciós díj eközben leköti a bankok maradék erőforrásait is.E hatásoknak köszönhető, hogy a magyarországi bankokból zombibankok lettek. De most, hogy a kormánynak sikerült a pénzügyi egyensúlyt többé-kevésbé megteremteni, a fő feladat a hitelezés beindítása lenne.
Helyes az a kormányzati szándék, hogy a hazai bankrendszer felerészben nemzeti tulajdonban legyen?
Egyetértek vele, mert kétségtelen, hogy amíg külföldi tulajdonban van a bankrendszer nagyobbik része, sok tekintetben meg van kötve a kormány keze. Vegyük például a devizahitelezést. Erre akkor került sor, amikor az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elárasztotta likviditással a világot. Az európai bankok egyszerűen fuldokoltak a pénzben, amit térségünkbe helyeztek ki, vagyis megindult egy drasztikus túlhitelezési ciklus Kelet-Közép-Európában. Az EU-s szabályok nagyon nehézzé tették, hogy ez ellen bármit is tegyenek a kormányok. Ha nagyobb a magyar tulajdon a bankrendszerben, jelentősen korlátozni lehetett volna a devizahitelek kihelyezését. A nemzeti tulajdonnak is vannak veszélyei, mert az állam befolyásolhatja a hitelezést: meghatározhatja, hogy ki, milyen elvek alapján kaphasson kölcsön, és persze, ahogy a Budapest Bank felvásárlása is mutatja, az állam nagyon hajlamos a pénzszórásra. Ebben az esetben a kormány kirívóan és indokolatlanul sokat fizetett a bank részvényeiért.”
