A gyűlölet ára

„A most már hosszú hetek óta húzódó, különösen Magyarországon – de egyre inkább Szlovákiában is – elharapódzó migránskérdés számos kellemetlen problémát vet fel. A napokban jött a hír azzal kapcsolatban, hogy Szegeden alaposan megvertek egy lányt, mert párja félig fekete. Migránsnak nézték, szól a hír, pedig ő már Magyarországon született.

Első hallásra csak érintőlegesen függ össze ezzel a következő hír, amely arról beszélt, hogy egy magas rangú magyar kormány-tisztségviselő szerint az 1945 után a kommunisták elől menekülő magyarországi svábok egészen más típusú migránsként kell, hogy megítélésre kerüljenek, mint a mostani, a szíriai és líbiai polgárháborúból menekülők. A korifeus ezt persze nem így, szó szerint mondta, hanem két, pár napon belüli nyilatkozatának egymás melletti olvasatából bontotta ki ezt a képet a 444 szerkesztősége.

Ez a két hír – és még számos másik – arra utal, hogy az a fajta kommunikáció, ahol a migránsok ellenségként jelölnek meg, szépen lassan transzformálódik xenofóbiává, idegengyűlöletté, még pontosabban a »mások« gyűlöletévé. Másutt is írtam már, hogy ez a kommunikáció olyan erős előítéleteket szít fel, mint az iszlamofóbia, a rasszizmus (itt mint bőrszín szerinti megkülönböztetés) és társai. Tehát most már egyre inkább lelepleződik, hogy nem azzal van a gond ha valaki migráns, hanem azzal hogy feketeként és/vagy muszlimként ide meri tolni a képét, a fehér keresztények közé. Azok, akik részt vesznek a migránsellenes gyűlöletkeltés hullámaiban – politikusként, véleményvezérként, egyszerű kommentelőként – azzal kell, hogy szembenézzenek, hogy az általuk keltett gyűlölethullámok könnyen kicsúszhatnak a kezeik közül.”