A rendszer csődje – a csőd rendszere

„Évek óta zajlik a gigantikus csalás. Sokan tudták, hogy a görög gazdaság adatai kozmetikázottak, hogy Görögország nem teljesítette az euróövezethez való csatlakozás feltételeit – ahogy többek közt Olaszország sem –, sokan tudták, hogy a görög adósságspirál fenntarthatatlan, mégis hiteleztek nekik, mert jó kamatot lehetett kérni, és mert nem volt valódi kockázat, hisz majd az unió – vagyis az uniós adófizetők – úgyis közbelépnek, ha nagy lesz a baj. Az egész pénzügyi rendszer hamisításra, korrupcióra, a jogszabályok módszeres megsértésére épült, és bár tagadhatatlan a görögök gátlástalansága, ugyanakkor a Napnál világosabb a bankárok, az uniós bürokraták és a nemzeti kormányok felelőssége is, akik segítettek nekik túlfogyasztani és összeomlani. Évtizedek óta üzemel a pénzszivattyú, és sehol egy felelős.

Ügyészek százainak kellene vizsgálniuk a kimenekített offshore-vagyonokat, a kockázatos hitelek kihelyezésének gyakorlatát, a bónuszokat és a milliárdokat, amiket ezekből bankárok csináltak.

Bilincsben kellene elvinni azokat a brüsszeli döntéshozókat, akik ezt a nagy, nemzetközi hazárdjátékot fedezték. Már meg kellene, hogy legyen szövegezve a vádirat sok ezer nevén nevezett gazdag pszichopatával, és ekkor – de csakis ekkor – azt lehetne mondani az adófizetőknek, hogy tegyük rendbe a könyveket, írjuk le az adósságokat, ne csak a görögöt, de a spanyolt, a magyart és a portugált, ami mind egy tébolyult és fenntarthatatlan piramisjáték következménye, a jövőben pedig játsszunk tiszta lapokkal, átlátható bankrendszerrel és politikai döntéshozatallal! Csakhogy erről szó sincs.”