„Ezért is fontos, hogy a gazdasági megoldáskeresés kényszerítő ereje mellett a politikai érvek továbbra is legalább akkora súllyal essenek a latba. A francia elnök és a német kancellár már hétfőn találkoznak, szó van az eurozóna tagállamok vezetőinek csúcstalálkozójáról is, még a pénzügyminisztereké előtt. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke pedig már egy humanitárius segélyprogram szükségességéről beszélt, látva a görög pénzügyi összeomlás veszélyét.
Az összeomlás veszélye valóban nagy, hiszen a következő hetekben fennáll néhány hitel-visszafizetési kötelezettség, aminek a forrása egyelőre nem ismert. A különböző nagybankok elemzői maguk is tanácstalanok abban az ügyben, hogy egy esetleges államcsőd, szükségszerűen maga után vonja-e az eurozóna elhagyását, az önálló fizetőeszköz bevezetését. Az azonban bizonyos, hogy a görög bankoknak, ha kinyitnak egyáltalán, továbbra is korlátozniuk kell a készpénzfelvételt, a külföldre történő átutalásokat pedig továbbra is blokkolni kell.
A fentiek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy az ortodox Görögországban a gazdaságpolitikai unortodoxia valódi mozgástere jóval kisebb annál, mint ahogy ezt a vezető politikusok szóhasználata és ruhaviselete érzékeltetné. S ha valaki az eddigi óvatos magyar távolságtartást feladva nagyon szolidáris nyilatkozatot kívánna tenni a pénzügyi szervezetek megszorító ötletei ellen küzdő görög néppel, akkor érdemes felidézni a litván pénzügyminiszter megjegyzését. Ő ugyanis, amikor Varufakisz kizárta az átlagosan 830 eurós görög nyugdíjak további csökkentésének lehetőségét, arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az összeg Litvániában 470 euró.”