Nem. Nem, nem

„Mindenesetre a kétely megjelenése ellen folytatott retorikai háború eredménye, hogy a marxistaként nehezen azonosítható The New York Timesban publikáló Nobel-díjas Paul Krugman, a maoistának aligha nevezhető, szintén Nobel-díjas Joseph Stiglitz vagy a legfontosabb kortárs közgazdasági könyv szerzője, Thomas Piketty véleménye lényegében lábjegyzetként jelenik meg. Pedig ők mind a nemre tettek.

Például azért, mert felfoghatatlan, hogy öt év megszorítás és az ennek nyomában járó zuhanás után, amikor a munkanélküliség a fiatalok körében hatvan százalékra kúszott, miből következne, hogy a következő megszorítócsomag javít a helyzeten. Ha pedig nem, a baloldali kormánynak miért kellene lelkesen elfogadnia? Ciprasz, Varufakisz és a többiek nem arra szerződtek, hogy feltétel nélkül megadják magukat, s végrehajtsák a trojka pakkját. Ha ennyi lenne a feladat, be kellene szüntetni a politikát Görögországban, aztán rábízni a könyvelést valamelyik tanácsadó cégre. De ezt talán ma még a trojka is túlzásnak tartaná. E visszafogottsága már csak azért is indokolt, mert a görögök egyszer már kitalálták a demokráciát. Nincs kizárva, hogy megteszik újra. Ha tévednek, drágán megfizetnek érte. A baloldalnak meg úgyis azt kell gondolnia, így nem mehet tovább.

És tényleg.”