A kormány és a Magyar Olimpiai Bizottság elhatározta tehát, hogy titokként kezeli, minek alapján döntött a törvényhozás és a Fővárosi Közgyűlés az ország következő évtizedét s legalább egy nemzedék jövőjét igen erősen befolyásoló projektről. Lehet tromfolni, hogy úgysem kapjuk meg a rendezési jogot, ezért nincs tétje az egész ötkarikás lelkesedésnek, ám Magyarországot azért szeretnénk komolyabban venni egy nívó alatti bohóctréfánál, ezért abból indulunk ki, hogy a parlament több mint vicc. És azért a pályázatra is elmegy tízmilliárd.
Ha viszont így van, akkor fel kell háborodnunk azon, amit a pályázatot támogató döntéskor a Fidesz és a Jobbik igennel szavazó képviselői tettek. A frakciók ugyanis egy nappal a vita előtt kapták meg a dokumentummonstrumot, azaz lehetetlen feltételeznünk, hogy a képviselők elolvasták a szöveget. A politikusok úgy szavaztak hazájuk holnapjáról, ezermilliárdokban mérhető tétről, hogy nem ismerték meg a részletes kalkulációkat, a kockázatokat, és az előnyöket is csak feltételezhették. Ennél rémisztőbbet nem lehet elképzelni. Ma az a felfoghatatlan helyzet áll fenn, hogy a Népszabadság néhány újságírója többet tud az olimpiai projekttel összefüggő számokról, tervekről, ötletekről, rizikókról, mint amennyit az ügyről már régen leszavazó képviselők többsége. Ők megismételték azt, amit a paksi bővítésről szóló határozat alkalmával bemutattak.”