Ma az a felfoghatatlan helyzet áll fenn, hogy a Népszabadság néhány újságírója többet tud az olimpiai projekttel összefüggő számokról, tervekről, ötletekről, rizikókról, mint amennyit az ügyről már régen leszavazó képviselők többsége.
„Az Etele téri, csupán az olimpia idejére felállított ideiglenes 15 ezres fedett csarnok lesz az új lélegeztetőgép.
Legalább ennyit elért a magyar kormány Merjünk gyávának lenni! munkacímet viselő olimpiai kampányával. Hiszen az illetékesek minden lehetséges eszközzel titkolták a 2024-es játékok majd 1400 oldalas megvalósíthatósági tanulmányát. Emiatt csupán a sajtóból lehet tudni, hogy például tízmilliárdokat szánnak mindössze pár hétig fennálló létesítményekre. Ennek ismeretében e »pillanatarénák« alighanem a lélegeztetőgépekhez hasonló hivatkozási alapjai lesznek azoknak, akik fel nem fogják, hogyan lehet efféle extra költéseket tervezni, amíg komplett magyarországi régiók tartoznak az Európai Unió legnyomorultabb térségei közé.
A kormány és a Magyar Olimpiai Bizottság elhatározta tehát, hogy titokként kezeli, minek alapján döntött a törvényhozás és a Fővárosi Közgyűlés az ország következő évtizedét s legalább egy nemzedék jövőjét igen erősen befolyásoló projektről. Lehet tromfolni, hogy úgysem kapjuk meg a rendezési jogot, ezért nincs tétje az egész ötkarikás lelkesedésnek, ám Magyarországot azért szeretnénk komolyabban venni egy nívó alatti bohóctréfánál, ezért abból indulunk ki, hogy a parlament több mint vicc. És azért a pályázatra is elmegy tízmilliárd.
Ha viszont így van, akkor fel kell háborodnunk azon, amit a pályázatot támogató döntéskor a Fidesz és a Jobbik igennel szavazó képviselői tettek. A frakciók ugyanis egy nappal a vita előtt kapták meg a dokumentummonstrumot, azaz lehetetlen feltételeznünk, hogy a képviselők elolvasták a szöveget. A politikusok úgy szavaztak hazájuk holnapjáról, ezermilliárdokban mérhető tétről, hogy nem ismerték meg a részletes kalkulációkat, a kockázatokat, és az előnyöket is csak feltételezhették. Ennél rémisztőbbet nem lehet elképzelni. Ma az a felfoghatatlan helyzet áll fenn, hogy a Népszabadság néhány újságírója többet tud az olimpiai projekttel összefüggő számokról, tervekről, ötletekről, rizikókról, mint amennyit az ügyről már régen leszavazó képviselők többsége. Ők megismételték azt, amit a paksi bővítésről szóló határozat alkalmával bemutattak.”