Itt döglünk meg ebben a félfeudális rendszerben

„Aki járt már a hazai egészségügy labirintusában, azt tudja, hogy a doktor úr nem mindig mondja, hogy öt/tíz/harmincezer lesz a vizit. Csak érezteti, ott van a levegőben, a beteg gyomrába bevitt ökölcsapásként. A magyarok jelentős hányada pedig olyannyira e rendszer része, hogy ők maguk is érzik, olajozni kell a menetet. Röviden: tudjuk, hogy fizetnünk kell, mert ez a kultúránk része, anyáinktól örököltük. Rétvári után szabadon: mint két pici (vagy kicsi?) legó.

Állítólag a rendszer minden szereplője azt szeretné, ha végre sikerülne »kivezetni a hálapénzt«. Sokan meg azt gondolják, hogy akik ebből tényleg nagyokat szakítanak – nem csak egy ötezrest – mindent megtesznek azért, hogy ez a sok évtizedes, nemzet karakterológiai szintre emelt mechanizmus megmaradjon.

Csak és kizárólag a bérrendezés nem elég, ezt senki sem gondolhatja, teljes kultúraváltás lenne szükséges. De nem csak az orvosok, hanem a betegek részéről is.

Az orvos szakma az egyik legnagyobb felelősséggel járó hivatás.

Mérhetetlenül alulfizetettek (most hagyjuk a kiskirályokat).

A betegek kiszolgáltatottak és jogosan félnek, ezért minden lehetőséget megragadnak a biztonság és a félelemérzet csökkentése érdekében.

Hol az igazság és mi a megoldás?”