„Miért képtelen a baloldal megszólítani a jövő értelmiségét?
Történelmi értelemben ez az időszak, ami tele van kiábrándulással, nem kedvez a mérsékelt pártoknak. Vagy a radikalizmusnak, vagy az elitellenes pártoknak kedvez, ez növeli az LMP támogatottságát ebben a körben. Ugyanebben a kutatásban látjuk, hogy elképesztő sokan akarnak külföldre menni, a megkérdezette kétharmada – tehát lehet, hogy három év múlva szavazni sem fognak. Ezeknek a csalódott, fogódzót kereső egyetemistáknak, főiskolásoknak az a fajta mérsékelt hangnem, amit mi használunk, a radikalizmus gyökeres elutasítása kevésbé vonzó. Ezt értem. De nézzék meg a görög Szirizát. Radikalizmussal lehet választást nyerni, de radikalizmussal nem lehet kormányozni.
A politikának az emberek megszólítása is a része, és úgy tűnik, hogy ebben a jobboldal sikeresebb. Például itt van a bevándorlás kérdése, amit a baloldal homlokegyenest másként lát, mint a kormánypárt, miközben a társadalom 60 százaléka még szigorítana is.
Számomra ez elvi kérdés. Mindig dilemma, hogy milyen ügyben adja fel az ember a saját álláspontját csak azért, mert nincsen többsége. Ebben az ügyben sok-sok belső konzultáció eredményeként ragaszkodunk egy egyszerű, humanista állásponthoz: van felelősségem a többi emberért is. Emellett tudok keresztényi alapon érvelni és tudok egyszerű humanista alapon is érvelni. De ez a probléma, ami Európának rettentő kihívás, Magyarországnak közvetlenül sokkal kevésbé az. Hogy a miniszterelnök egy egyébként is sok görccsel telített országban rájátszik az idegenellenes érzelmekre és ebből kommunikációs vagy politikai sikert fog aratni - ez elképzelhető. De azt gondolom, hogy nekünk nem kell vele versenyt futni. Azt meg nem is látom működőképesnek és tisztességesnek, hogy amikor nekünk szükségünk van Európára, akkor a tenyerünket tartjuk, amikor meg részt kell venni a közös európai kihívások megoldásában, mint ebben az ügyben, akkor azt mondjuk, hogy ebben nem akarunk részt venni.”