Ez történik Munkácson

„Bár az ukrán és a magyar politikának-sajtónak egyaránt sikerült roppant gyorsan idekeverni a háborút, az csak igen közvetett módon kapcsolódik a történethez. A helyzet ezzel szemben az, hogy miközben az egyik – a kormányzati – oldalon valamennyire ott van a rendteremtés szándéka is, aközben a másik oldalon elsősorban a piaci pozíciók újrafelosztása zajlik.

Elhelyezkedéséből adódóan Kárpátalja a rendszerváltás óta a fekete cigaretta- és fabiznisz első számú helyszíne. A kezdetekkor szintén hatalmas jelentősége volt az olajnak és a vodkának is, ám ez a két ágazat idővel háttérbe szorult. Ugyan csak anekdota, de érdekes: a 90-es évek elején azt beszélték, hogy két fővárosa van az ukrán maffiának – Dnyepropetrovszk és Munkács. Akárhogy is, rengetegen meggazdagodtak az elmúlt két és fél évtizedben ott, de mivel az ország fejlődése soha nem volt egyenes vonalú, a változások mindig mozdítottak valamennyit az aktuális státusokon. Nemcsak országos, hanem provinciális szinteken is.

A legbeszédesebb példa erre a narancsos forradalom, aminek a hozadéka végső soron csak annyi volt, hogy a korábbi milliomosok felzárkóztak a korábbi milliárdosok mellé.

A Majdan és a kelet-ukrajnai háború minden téren jóval nagyobb léptékű változásokat hozott, mint 2005, ami a pozíciók, a javak és a befolyási övezetek átrendeződésében is megmutatkozik. Tíz évvel ezelőtt csak nagyon kevesen buktak meg, szinte minden fontosabb szereplő képes volt alakot, pártot és keresztapát váltani, a legtöbben átmentették magukat. Az egymást most nem túlzottan kedvelő Baloha és Lanyo éppúgy a nagy túlélők mintapéldányai, mint a náluk sokkal kisebb magyar Gajdos István, aki azért dettó képviselőségig vitte több zászló alatt is.

2005 után nem nagyon – vagy csak elszórtan – robbantak ki újabb, a 90-es évek elejére még oly jellemző maffiaháborúk. Ám a munkácsi események tükrében arra a következtetésre is juthatunk, hogy ez most talán nehezebben és véresebben fog menni.

De persze az sem kizárt, hogy innen csak azért látszik így, mert Munkács közel van.

Van még egy momentum a végére. A Kalasnyikovokkal, RPG-kel és piszok drága dzsipekkel a csempészetről és/vagy szanatóriumi pihenésről tárgyalgató PSZ-esek képe plasztikusan mutat valami nagyon fontosat. Pontosabban két dolgot. Az egyik: a háborúban edzett csoportoknak nem lesz egyszerű megtalálniuk a számításaikat a civil életben. A másik: a kormányzatnak és az államnak nem lesz könnyű megtalálnia a felfegyverzett csoportok helyét a békében.

Már ha lesz ott béke egyáltalán valaha. Őszintén szólva, én már a tartós tűzszünettel is beérném. A félreértések elkerülése végett: nem a keletukrán frontokra gondolok, az egyszerűbb kérdés.”